Bocsánat. Néha elragad a hév. Én már csak ilyen, vagyok. De nagyon nem bírom a sötétséget, a gondolkodás hiányát.
Az önzõ gént pedig mindenkinek nagyon ajánlom. Egyszerûen zseniális, egy nem szakmabelinek is összeáll a kép benne. Minden a helyén van.
A lényege, h az evolúció alapegysége a gén, mivel õ a replikátor, õ másolja magát, nem az egyedek, az õ másolódásuk a mozgatórugó. (Ezért nem létezik pl csoportszelekció, mint azt régebben gondolták.) Egy élõlény teste nem más, mint a gének túlélõgépei, amit azért növesztettek maguk köré, h minél sikeresebben másolhassák magukat. Megmagyarázza pl az államalkotó rovarok kialakulását, a paraziták, szülõ-utód viszonyt, a vírusokat stb.
"Ezt a könyvet, amely az állati viselkedésrõl szól, szinte tudományos fantasztikus regényként kell olvasni. Célja az, hogy megmozgassa a képzeletet. De mégsem tudományos fantasztikus regény: tudomány. Az önzõgén-elmélet Darwin elmélete – kicsit más formában. A darwini életmû nem konkrét szervezetekre vonatkozó részletes elvárásokat nyújt nekünk, hanem ennél érdekesebb dolgot: a vezérlõ elvek megértését. Ez a könyv lényegében a neodarwinizmus logikus továbbfejlesztése, csak éppen a gének nézõpontjából szemléli a természetet. Hiszen mindannyian túlélõgépek vagyunk, amelyeknek az a dolguk, hogy megõrizzék a géneknek nevezett önzõ molekulákat. Richard Dawkins lenyûgözõ és szellemes könyve az evolúció génszemléletû felfogásának kifejtésével, az önzés és az önzetlenség biológiájának vizsgálatával arra törekszik, hogy az élettel kapcsolatban minden a helyére kerüljön a szívekben éppúgy, mint az agyakban."
Ez még humánkának:
Az éntudat meghatározása a könyvben
A misztikusok „lélek”-fogalmának helyettesítése céljából az éntudat filozófiai és pszichológiai fogalmát használja. Az éntudat definícióját saját maga és más szerzõk nyomán (Daniel Dennett filozófus, Nicholas Humphrey pszichológus) adta meg. Az elmélet lényege, hogy egy organizmusnak a világban való boldogulásához szükséges, hogy idegrendszerében felépítse a külvilág bizonyos részletességû modelljét, amin gondolatkísérleteket végezhet (= „képzelõdhet”), hogy aztán a gondolatban legeredményesebbnek tartott cselekvést tegye meg a gyakorlatban. Ez ugyanis gyorsabb és veszélytelenebb a számára, mint a gyakorlatban kipróbálni minden variációt. Ez a modell a tudat. Az éntudat akkor jön létre, amikor a modell olyan részletes lesz, hogy benne szerepel már a modelláló organizmus modellje (értsd: önmagunk képe) is.