A Pannónia motorok gyártása több, mint fél évszázaddal ezelõtt, 1954-ben kezdõdött a csepeli, akkoriban éppen Rákosi Mátyás nevét viselõ motorkerékpárgyárban. A Pannónia márkanév - Ocskay Zoltán kutatásai szerint - Molnár Lászlótól, a Csepel mûvek egyik technikusától származik.
Az Autó-Motor címû korabeli szaklap 1954. szeptember 1-ei tudósítása szerint az elsõ Pannóniákat ezüstre fényezett német Hella elsõ fényszóróval szerelték, hátsó sárvédõbe süllyesztett, keskeny duplanyereggel - díszcsík nélkül - , kapaszkodóval, matt elsõfék-fedéllel és a szárnyas Pannónia matricával a tankon és a sárvédõn. A cikk felhívja az olvasók figyelmét a lengéscsillapítás nélküli, de "olajkenésû" elsõ teleszkópvillára, amelynek rugóútja 140 mm, a hidraulikus lengéscsillapítóval kombinált hátsó rugóstagra, amely 75 mm rugóutat enged, és a körhagyótárcsás láncfeszítõre. A tudósításból kiderül, hogy a Csepel 250 motorjának fõtengelyén változtattak, és más lett a sebességváltó fokozateloszlása is.
Közismert, hogy a Pannónia TL típusneve a Teleszkóp és Lengõvilla szavak kezdõbetûjébõl alakult ki. A hátsó lengõvila kétségkívül komoly elõrelépés volt, sokkal komolyabb utazási komfortot nyújtott, mint a Csepel 250 bakteleszkópja. Az elsõ teleszkóp esetében már nem ilyen egyértelmû a helyzet, hiszen míg a Csepel 250 hidraulikus csillapítású elsõ teleszkóppal rendelkezett, a TL ezt nélkülözte. Ennek ellenére nemzetközi összehasonlításban is megállta helyét, hiszen a hátsó lengõvilla messze nem volt általános használatban az ötvenes évek derekán gyártott motorkerékpárokon.
A TL-széria két fõ típusból áll. Az elsõ, a motorszámok vizsgálata alapján feltehetõen 1954 õszétõl 1955 februárjáig gyártott szérián keskeny, a hátsó sárvédõbe ékelt nyereg volt, az ülés elöl egy, a vázra hegesztett T-alakú tartóhoz csatlakozott. A késõbbi, ún. nagyüléseseken már módosítottak az ülésfelfogatáson. Eleinte a 250-es Csepelek hátsó féklapját használták, a kezdeti gépeken fogaskerekes primerhajtást volt, s csak késõbb tértek át a láncos megoldásra. A visszafelé forgó fõtengelyû modelleken eredeti Bosch gyújtást használtak. Kezdetben nemcsak az elsõ fényszóró, hanem a biluxkapcsoló és a gázmarkolat is német gyártmány volt, a kormányszorító és a tanksapka fekete bakelitbõl, Csepel felirattal készült.
A hatvanas évek közepéig ,szinte módosítás nélkül gyártott "nagy" T5-ös Pannónia után 1966 -ban megjelent a P10-es átmeneti széria. Innen csak pár lépés az 1967 végén bemutatott P20-as. Az elsõ vevõk 
1968 telén vehették birtokukba a rendkívül fürge ötsebességes modellt. Alighogy megindult a sorozatgyártás, máris új terveket szövögettek és valósítottak meg a Csepel Mûvek kisérleti mûhelyében. Ezek egyrészt a futó típus "csiszolására", másrészt alapvetõ módosításokra vonatkoztak. Így jött létre a "félbevágott" P 175, ami valójában a P20 aljára és fele forgattyústengelyére épült ,és 175 ccm-es hengerrel 14 LE-t teljesített. A hasonló módon felépített, két hengeres , 324 ccm-es P 350 típusjelzésû motor 7000-es fordulaton 32 LE-t ért el. A nagyreményû , korszerû , dinamikus P-sorozat megjelenése egyúttal a hazai motorkerékpár-ipar hattyúdala is volt - hiszen 1975-ben , központi intézkedésre , megszûnt a motorkerékpár-gyártás Magyarországon.
Ebbõl a közel 22 éves Csipke Rózsika álomból ébresztette fel a márkát, és lehelt új életet a hazai motorgyártásba az új Pannónia TL 2007 megjelenése.