"Kezdetben volt a Minden, és nem volt semmi más. Ám a Minden nem ismerte önmagát - mert nem volt SEMMI MÁS. Ilyenformán a Minden sem volt, nem LEHETETT, minthogy másnak a hiányában semmi nincs.
Ez az egyetemes van-nincs, lét-nemlét, amelyrõl az idõk kezdete óta beszélnek a misztikusok.
A Minden ugyan tudott önmagáról -ez azonban nem volt elég, minthogy mindez csak elméleti ismeret volt, nem gyakorlati tapasztalat. Önmaga megtapasztalására sóvárgott, mert tudni akarta, mi az, amit oly pompásnak, oly dicsõségesnek érez. Ez azonban lehetetlennek bizonyult, minthogy a "pompás" vagy "dicsõséges" szavak csupán viszonyított jelzõk. A Minden nem tudhatta, mit érez pompásnak és dicsõségesnek, ha nem NYILVÁNUL MEG. Ha nem tudja, hogy micsoda NEM, ha nem tudja, hogy milyen NEM, fel sem merülhet a MICSODA és a MILYEN kérdése.
Az egyetlen, amit a Minden biztosan tudhatott, hogy nincsen semmi más. Így viszont soha nem ismerheti meg magát egy Önmagán kívül álló viszonyítási pontból. EGYETLEN viszonyítási pont létezett - ODABENT. A "lét-nemlét". A Vagyok-Nem vagyok.
Így a Minden úgy döntött, hogy tapasztalati úton is megismeri önmagát.
Ráébredt, hogyan létesíthet viszonyítási pontot Önmagán BELÜL.
Úgy érvelt, hogy Önmaga bármely része szükségszerûen kevesebb az egésznél, és ha ilyen módon részekre osztja Önmagát, minden rész -lévén kevesebb az egésznél- KÍVÜLRÕL tekinthet Önmaga TÖBBI részére, és láthatja pompáját.
Így osztotta fel magát a Minden -és vált egyetlen dicsõséges pillanatban EZZÉ és AZZÁ. Ez volt az elsõ alkalom, hogy egymástól bizonyos távolságban, mégis egyidejûleg létezett EZ és AZ; és ami létrehozta, az EGYIKKEL SEM volt azonos ezek közül.
Ilyenformán egyszeriben három alkotóelem jött létre: ami ITT van, ami OTT van, és az, ami NINCS SEM ITT, SEM OTT - de aminek mégiscsak muszáj léteznie, hogy létezhessen az ITT és az OTT.
A semmiben rejlik a minden. A nem-térben rejlik a tér. A mindenben rejlenek a részek.
Én Vagyok Minden -minden, ami látható, és minden, ami láthatatlan-, így a meghatározás Rólam, mint a Nagy Láthatatlanról, a nem köznapi értelemben vett Semmirõl (a felfoghatatlan TELJESSÉGRÕL), vagy a Köztes Térrõl, mely lényegében a keleti misztika meghatározása Istenrõl semmivel sem pontosabb, mint Isten gyakorlatias nyugati meghatározása, mely szerint Isten minden, ami látható. Azoknak helytálló az értelmezése, akik úgy tartják, hogy Isten Minden, Ami Van, és Minden, Ami Nincs."
El tudná-e Walsch ezt mégegyszer mondani. Ezeket Õ honnan tudja?!