Amúgy a könyvrõl: Ha valaki hisz egy istenben, akit messze saját maga felett állónak, mindentudónak és mindenhatónak tart, akkor szvsz kissé arrogáns dolog könyvet írni arról, hogy egy ilyen lény mit és miért tett...
Különösen, hogy elvileg ugye õszerinte Isten rajtunk keresztül tapasztalja meg magát, tehát akkor mi mindannyian megtapasztaljuk Istent magunkban (legalábbis egy részét). Ehhez képest a szerzõ ezt a kapcsolatot úgymond kívülrõl írja le, tehát saját magát (mint megfigyelõt) mindkettõ (Isten és az emberek) fölé helyezi. Aha...