Pár évvel ezelõtt - mint írtam többször, és emiatt az SG olvasói már kívülrõl fújják az epikrízisem - mûtétem volt. Akkor úgy, de úgy kiábrándultam az egészégügybõl, hogy még inkább belemélyedtem a gyógyfûvek tudományába, és még egyéb titkos tudomáynokba, amelyekrõl itt most egys szót sem akarok szólni :-) és megfogadtam, hogy ha csak lehet kerülni fogom a pénz szagára vérszomjazó orvosokat, nõvéreket stb. És megparancsoltam magamnak, hogy ha már ilyen elhagyatott leszek, akkor ne legyen beteg, mert nem szabad! Azóta hál' Istennek nem volt semmi komolyabb bajom, a szervezet(em) okos, szófogadó jószág.
Persze Jehova tanúja azér nem lettem, mer annyira hülye azér nem vagyok, de 100x meggondolom, hogy elmenjek-e orvoshoz, õs fõleg nem pénzre vérszomjas doktorokhoz.
Ma például - no ez érdekes lesz - elmentem a dokához, ugyanis tervezek egy világkörüli utat gyalog, sõt mezítláb, és gondoltam beadatom a Hepatitisz Á és B elleni oltást. A receptre 1,5 órát kell várni, a patika megrendeli, holnap kihozzák, utána vissza az orvoshoz, megint vársz 1,5 órát, hogy megszúrjon az a libaképû asszisztensnõ. Közöltem a dokival: majd beadom az injekcióm magamnak. Mire õ: nem tesz pöcsétet az otási könyvembe. Mire én: leszarom az oltási pöcséted, doki! :-) (Nem pont így, de majdnem :-)
Elegem van!
Ha lesz gyógító robi, elsõ dolgom lesz venni egy olyant, amely tyúkszem levételétõl elkezdve foghúzásig, mûtétig, irrigálásig mindent megcsinál. Itt a pont. :-)