Kb 1,5-2 éve mondhatni rendszeresen futok, csak tavaly télen váltottam le bicóra, akkor is csak 1-2 hónap erejéig. Szokásos képletem: heti 2x8 (kedd és csüti) és 1x10 km (vasárnap). Szünet nélkül, nagyon ritkán hagyok ki alkalmat. Neha megkeverem a napokat, de 80%-ban a fenti rutin megy. Reggel futok, tipikusan 5:45-6:00 körül rajtolok.
Két hete sikerült megfázni, így félretettem a futást. Kimaradt 5 alkalom, ami nem tűnt drasztikusnak. Vasárnap újra bevetésre mentem, mivel már jól éreztem magam. Annyi különbség történt, hogy a futás elején nagyon lassan kezdtem, már már drasztikusan csigán (egészésges ritmusomon kívül, mert nem egyedül futottam, és nem akartam "parlagon hagyni" a feleségemet:)
Szóval az első kb 2km nagyon lassan ment puszta szolidaritásból, utána viszont jöhetett a saját tempóm. A saját tempós kb 2 km-től elkezdett fájni a jobb sípcsontom felső része. Nem törődtem vele, volt már ilyen, mentem tovább. Utána hazafele séta, a lábam pedig egyre jobban fájt. Odáig fajult a dolog, hogy a mai napra hevertem ki teljesen. Az elmúlt pár napban kb a lábam szimpla lógatásától majd bekakiltam.
Gondolom csonthártya. El is fogadom. De amit nem értek, hogy miért? Ennyit számít "nyamvadt" 5 alkalom, ami kimaradt? Ami nekem még gyanúra ad okot, az ominózus futás eleji nagyon lassú tempó, amiben semmi dinamika nem volt. Lehet hogy az vágta haza a lábam? Érdekes.