Mikor 2016-17-ben elkezdtem járni versenyekre, már a nejem szólt rám, hogy ez így kicsit durva lesz, van amit ki kéne hagyni, mert sok. És igaza van... lehet futni u.a. az útvonalon ingyen is, úgyis a személyes rekord a lényeg, a mindenhol ott levő profi futók ellen esélyed sincs. Vicces amikor egy Lubics kaliber lejön Salakszentmotoros alsóra és nahát: nyer.
Véleményem szerint az amatőröknek rendezett sporteseményekre hivatásost az biztos k. élet, hogy nem engednék be. A Wizzair-rel meg az a nagy gond, hogy jön pár futotta még kategóriás kenyai, de röhögve lenyomják a hazai legjobbat, hiszen a 2 rassz genetikája ezen a téren egyértelműen a feketéknek kedvez.
Viszont: A verseny jó! Szinte borítékolható, hogy egyéni csúcsot hoz, de olyat, hogy még magadon is meglepődsz. Volt olyan terep félmaratonom nekem is, ahol szándékosan a legvégére álltam és az elejét lájtosra vettem, majd egyre növeltem a tempót. Megszámolni se tudom, hogy végül hány embert előztem le és megvan videón, amikor a terepfélmaraton után az utolsó 500 méteren olyan sprintet tolok (és ezzel egy rakat embert előzök, akik már totál készen vannak), hogy mindenki ámul :-D
Aztán a másik sztori egy jótékonysági futás, ott is a legvégére álltam, voltak kb. 100-an. Harmadik(!) lettem. Rohadtul motiváló, hogy mindig vannak előtted és mindenkivel folyamatosan "harcolsz". Sosem felejtem el, amikor a megyeszékhelyi labdarúgók ászát utolértem és próbáltam leelőzni... egy jó 5 percig küzdöttünk egymás ellen és jött az emelkedő. Na most én iszonyú sokat dombozok, konkrétan jobban szeretek felfelé futni rajtuk, mint lefelé (nem terheli a térdem felfelé) és ott rommá vertem a srácot. Mikor beért azokat a pillantásokat látni kellett volna, kb. meg tudott volna ölni :-D