Eleve onnan kezdjük, hogy a mai napig sokkal jobb sportnak tartom az úszást és ha telne rá úsznék, de a havi 18k bérletre nekem nem fér bele, nagyon nem. Jártam 2+ évig harcművészetet tanulni, baromira bejött, nagyon szerettem, rengeteget tanultam és fejlődtem, de basszus volt olyan hónap, amikor 30k-t hagytam ott. Na hát arról is le kellett tegyek.
Amikor tavaly áprilisban elkezdtem futni kemény 2 perceket (2 perc séta, 2 perc futás x 6), az első alkalommal betántorogtam a zuhany alá és csak ültem(!) ott fél órát. Olyan mocsok szarul voltam, hogy az leírhatatlan. A következő picit kevésbé fájt, a következő még kevésbé, de fél év elteltével ott tartottam, hogy 6:00-as pace körül ha futottam egy kicsit még mindig rosszul lettem kb. a felétől. Aztán sokat futottam terepen, térd, boka, csípő ízületek, csonthártya kezdett kikészülni, de már a kezdéstől számított 8. hónapban lenyomtam az első 10km-em természetesen megállás nélkül, ráadásul durva terepen, durva emelkedőkkel. Nettó faszság volt!
Hogy élveztem-e? Az első fél évet nem nagyon. Ami megmaradt belőle az a sok izzadság, fájdalom, az érzés, hogy mennyire gyenge vagyok és, hogy a futás biztos, hogy nem nekem való!
Mi volt a gond? A kapzsiság.
Az ember agya, akarata teljesen mást diktál, mint amit egy edzetlenebb test/szervezet bír. Hiába jó valaki pl. súlyemelésben, vagy ügyes kerékpáros, a futás az totál más. Van olyan ismerősöm, aki 50km-t gond nélkül leteker, de 20 perc után kb. fibrillál, ha futnia kell, pedig nem is fut gyorsan... sőt azt inkább kocogásnak mondanám. Nem értette miért és elbeszélgettünk róla, hogy kerékpározás közben vannak másodpercek amikor pihen, nem teker, nem tapos, csak gurul... a futás? Az 1. mp-től egy szakadatlan, dinamikus, optimális esetben egyre komolyabb tempóval járó mozgásforma. Más világ. Itt nincs siklás, meg másodperces pihi, itt gőzmozdony van, vagy kocogás...
Nekem nagyon nagy tapasztalat lett az, hogy mennyire komolyan kell venni a fordított piramis-szerű futóedzéseket. Várat építeni, csak biztos alapokra lehet. Az ízületeknek pedig nem hetek, meg hónapok, hanem fél és 1 évek kellenek mire csiga lassan végre tisztességgel alkalmazkodnak a teljesen megváltozott körülményekhez. Vannak ez alól is persze kivétlek, van aki egyszerűen olyan genetikával van megáldva, hogy d.e. fogorvos, d.u. meg lefut egy maratont és ezt heti többször...
Az izmok? Azok mint a bolond gomba úgy nőnek a terheléstől, de az csak az érem egyik oldala, a lényegtelenebb oldal.
A mai modern ember alapvetően amúgy sem egy futó alkat, nem is úgy nő fel (nyilván vannak kivételek!), ráadásul többet ülünk, mint futunk, holott, amikor még a szavannán bandáztunk, ez éppen fordítva volt. Nem sokat ücsörögtünk, de k. sokat futottunk. Volt motiváció, nem kérdés :-D
Van 1-2 emberke aki csatlakozott hozzám, picit megfertőztem őket a futással és ugyan azt látom rajtuk, amit magamon. Túl gyorsan és túl sokat akarnak, majd persze jön a fájdalom, a kis sérülés, majd az elhúzódó sérülés, majd az "ez nem nekem való" szöveg, a lemondás, a csalódás, pedig igazából minden egyén csak saját magának ássa alá a jövőbeni eredményeit. Ellenben azt is látom rajtuk, hogy lelkileg és fizikailag is rengeteget kapnak ettől a mozgástól. Lassan, fokozatosan kell építkezni és akkor egyszer csak eljő a nap, amitől fogva a futás öröm, kikapcsolódás, sőt: drog.
Sok kezdőre jellemző (rám is igaz volt!!!), hogy nem melegítenek be rendesen, baxnak a bemelegítő körökre, nem nyújtanak le, nem jól öltöznek fel, és persze nem jól táplálkoznak. Pedig a futás életmódváltással is jár. Előbb vagy utóbb, de azzal jár, azzal kell, hogy járjon, mert másképp hosszú távon nem megy!
2-3km-t 3-4 naponta még le lehet mókázni nem tudatos tervezéssel, de ha elég kitartó valaki, akkor a saját bőrén tapasztalva fogja belátni, hogy változtatnia kell sok dolgon, vagy itt vége...
Az eddigi leírásod alapján neked az egyik gyengéd a rendszertelenség (2 max. 3 naponta ki kell menni edzeni, télen pedig úgymond km-eket gyűjteni), a másik pedig sejtésem szerint az, hogy túl nagy iramban kezdesz. Elhiszem, hogy izmos a vádlid és a combizmod, de ha megnézel pl. egy direkt a futáshoz kifejlesztett sérülés megelőző, vagy sebesség növelő torna edzéstervet a 2. héten rá fog döbbenni, hogy olyan kis finom izmok vannak a lábadban, amiket eddig nem is éreztél, nem is tudtál róluk. Már pedig a futás az nem csak a vádli és a combizom munkája... azok a motorok, de mit ér a motor karburátor, akksi, generátor és gyújtás nélkül? :-)
Azt szoktam mondani, ha valaki nem akarja nekem a fentit elhinni, hogy fogjon a kezébe egy 1.5 literes bontatlan palackot. Tegye az egyik kezébe és csináljon meg 10 mérleget, tegye a másikba, úgy is 10 mérleg, szép egyenesen. Ha ez megy, akkor az az ember eléggé rendben van lábizomzat terén. Ha billeg, ha nem sikerül, ha eldől, ha bizonytalan, ha remeg a lába, akkor bizony ott fél évnyi munka hátravan, ami a célzott torna. Mellette lehet futni is persze. Sajnos legtöbb futó vagy futni vágyó lenézi a torna fontosságát. Nagy hiba. Igen ez alól is vannak kivételek, akiknek nem kell semmi más, csak a futás és minden remekül megy. 50 futóból 1 ilyen...
Nekem nem kell hinni, én egy amatőr senki vagyok, de azt tudom, hogy nulláról kezdve lett életem legfontosabb eleme a futás és minden egyes kis aspektusát saját magam bőrén tapasztalva ismertem meg. Annyit tanultam, hogy könyvet tudnék írni a témáról, pedig hol vagyok én egy profihoz? Az óvodában se...