A kedvencem, amikor egy órában kb. hússzor bemondják, hogy csak zene, szövegelés nélkül.
A mai, kereskedelmi rádióknak el kell adniuk magukat.
Annyi zenét tudnak adni, amennyijük van, ezt persze kompenzálni kell olyan sületlenségekkel, mint a "sokak kedvence", "közkívánatra", vagy "az örökzöld sláger". Régebben én is sokat hallgattam, bár akkor még állami kézben volt - csakúgy, mint a tévé, amely azóta lett szennyesláda, mióta kereskedemi adók tarkítják a tahóságshow-kkal és a beszélgetõs, "mindenkit érintõ" mûsoraikkal.
Marketing, azaz addig üsd a vasat, amíg meleg nem lesz.
Tökmindegy, ki vagy, honnan jöttél, ha naponta harmincszor leadják a vonyításodat a rádióban, reklámozzák a cédédet a tévében, már világsztár vagy. Tehetség nem kell, csak pénz.
Ezzel nemcsak az igazi mûvészeket, a zenéhez tényleg értõ együtteseket vágják haza, hanem a közönséget is - ez van, ezt kell szeretni, ha nem tetszik, nem vagy trendy, ódivatú, alternatív k****g vagy, aki nem ért a jó zenéhez... többek között ezért énekel Pataky Attila mulatós slágereket.
A kedvenc rádiós szövegem az volt, amikor Jáksó bemondta, hogy a reklámot megszakítjuk egy kis unalmas zenével. Na, azon bedõltem - majdnem az árokba, autóban életveszélyes Jákshowt hallgatni.
Informatika és tudomány
