Nézd, én egy logikai ugrást nem értek: minden okés, hogy elgörbül a FÉNY, a gravitációs mezõ is hajlonghat ide-oda, mert függ a tömegtõl, de én még mindig a TÉRRÕL beszélek, amely nem azonos a fentiekkel. Az abszolút tér csak egy keret, amelybe a való világot belerakom, persze falak nélkül, mert végtelen, és a fejlõdését érzékeltetendõ leöntjük az egészet IDÕvel.
Most ezen belül - a két abszolútumon belül: tér és idõ - akár apró anomáliák is létezhetnek, de ezek mind benne vannak a két kitüntetett fogalomban.
Mondjak egy példát? Mondok: Ülj fel egy ringlispílre (körhinta). Nos, azon forogsz, mondjuk az óramutató járásával megegyezõ irányba. Emellett, ülhetsz ey forgó széken, amely az óramutató járásával megegyezõen forog, sõt, a kezedben tarthatsz egy - hogy is hívják? - kis pörgettyût, bolhát, amely szintén foroghat. Te azzal, hogy ellentétes irányba forogsz, nem mégy vissza az idõben, mert a körhinta könyörtelenül vonszol magával. Persze ettõl még érezheted úgy, hogy te annulállod a körhinta mozgását, és állsz, vagy idõben visszamész. (Most itt tettem én is egy kis bukfencet idõ-forgás kapcsán.)