"Ja meg a görögök ugye még a 8. században fejbõl tudták az odüsszeját...
És nem a zsenik, hanem az átlagdiákok!"
Ez mondjuk így nem igaz.
Egy mai "átlagdiák" (sõt, mi több, a heghülyébb diák is) sokszorosan több tudással, információval rendelkezik történelmi elõdeinél. Hogy adott információ mennyire hasznos, azon lehet vitatkozni, de most itt felesleges.
"Nomeg 5 éve még minimum 30 db telefonszámot tudott mindenki..."
A legtöbb ember még mindig fejben tart jónéhány telefonszámot. Mondjuk ez sem azért volt, mert az ember >okosabb< volt 30 éve, hanem mert annyiszor LÁTTA (olvasta el, tárcsázta be) az adott számot, hogy megjegyezte - ugyebár a digitális telefonkönyv korában már nem is látod a teló számát, hiszen csak rányomsz arra, hogy "call XY".
Általánosságban:
"A szakemberek szerint azonban a tény, hogy semmit sem jegyzünk meg, mindent csak elraktározunk, hosszú távon nem sok jóval kecsegtet."
Ebben van igazság, de nem feltétlenül értenék vele egyet. A folyamatosan használt tudás/információ még mindig az agyunkból jön, mivel a legjobb tudomásom szerint egyelõre nem lehet pendrive-ot meg SDkártyát dugni a fejünkbe. Tény, hogy rengeteg >nem használt< információval "kevesebbek vagyunk" (lásd fenti koma telefonszámos példája), de ez nem feltétlenül megy a hatékonyág rovására.
"S valóban, ha belegondolunk, mennyi mindent kell a mindennapokban megjegyeznünk: PIN-kódok"
Ezt a mai napig embere válogatja. Régen is rengetegen voltak, akik a kódjaikat, adataikat jegyeztfüzetbe, brifkóba tömködött cetlire, menedzserkalkuláátorba írkálták, és rengetegen voltak azok is, akik inkább megjegyezték. Mostanra inkább a hordozó változott, nem a metódus.