per pillanat gyakorlaton vagyok. Én 100x annyi új és hasznos ismeretet tanultam a munkahelyen mint az utóbbi 3 évben a fõiskolán. És ezt a 100x hasznos tudást bizony most már fejbõl vágom.
Egyébként meg, az ember azt jegyzi meg amit napi szinten használ. Pl fejbõl tudom hogy mennyi egy kg kenyér tej stb a boltban, és igy persze rögtön össze is tudom hasonlitani ha nem a megszokott boltban vásárolok az árak eltérését.
Aztán informatikus vagyok, igy fejbõl vágom a legtöbb linuxos parancsot, opcióikkal együtt, tudom hogy win alatt mi hol van és miért és mire szolgál. Sõt ez általában igaz nálam az összes informatikai dologra mert informatikus vagyok.
Viszont fingom nincs hogy a telefonomban lévõ 192 névbõl kinek mi a telefonszáma. Kb 5öt tudok, a fontosabbakat, meg amit sokszor hivok.
Na most úgy érzem hogy a fenntiek tudása sokkal nagyobb ismeret halmaz mint például 30 telefonszám fejbõl bemondása. Viszont mig az elsõnek van gyakorlati és értelmes haszna, addig a másodiknak nincs.
Épp ezért tulajdonképpen ez a tanulmány arról szól, hogy az emberek rájöttek arra, hogy a valóban FONTOS dolgokat a memóriájukban tárolják, a többi 10 évente (vagy kevesebbszer) elõforduló dolgokat meg lementik fájlba, usb-re, cdre, telefonba stb stb.
Aki meg nem tudja megjegyezni a saját szülinapját, nos az szimplán hülye és valószinüleg orvosi vagy pszichológia kezelésre szorulna... Viszont badaráság ezt is az informatikára fogni, kétszáz évvel ezelõtt is volt olyan aki elfelejtette a saját szülinapját, pedig akkor még áram sem nagyon volt...