Mikor elõször kapcsoltam be, s egy két perc alatt vázolta a fõszereplõ a helyzetet, leesett az állam. Hihetelen jó 5let, hogy összeszövi a valóságot és a játékbeli világot. Valóság, hiszen a játékban is egy monitort bámulok, s egy kis képzelõerõvel el is hihetném, hogy minden egyes cselekedetem egy távoli hely apró mûtyûrjére irányul ... kétségtelenül könnyebb beleképzelnem magam ebbe a helyzetbe, mint abba amikor egy zöld ork lénnyel kell halomra kaszabolnom az elfeket.
Megállapodtam magammal: ez a játék egy szimulátor :).
Sajnos ezektõl függetlenül a "valóságérzetem" hamar eltûnt. Egy fél óra játék után rádöbbenünk, hogy a segítségre szorult nõ sík hülye. Ha egyedül hagyjuk (mondjuk addig míg olvasgatjuk a leveleket, fájlokat) az ég világon semmit sem csinál, csak áll egyhelyben (oké ez nem igaz, néha megtöri a jeget, és köhécsel). Ha végre megmozdul, akkor meg az az illúzióromboló. Teljesen robotszerû a járása, egyszerûen képtelen járás közben fordulni (ahhoz, hogy 90 fokot elforduljon, elõbb meg kell állnia, majd csak úgy tuja folytatni útját). Ezek azok a dolgok, amik igazán megnehezítik az ember dolgát, mikor bele akarja élni magát a játékba.
A feladványok furcsák. Úgy érzem meg lehet szokni, de merõben más gondolkodást igényelnek mint más kalandjátékokban megismert rejtélyek. Szerintem 40% túl könnyû, 40% túl nehéz és van 20% ami igazán el lett találva. Gyakran úgy érezhetjük magunkat, mintha a fõszereplõ lányka tudna mindenrõl ami körülötte zajlik, csak szivat minket a sok hülye rejtéllyel. Különös módon szinte mindenkirõl sejti, hogy melyik titkos aktájában találhatóak a kódjai :). Igaz ami igaz, gyakran el is kell a segítség, mert egyedül nem találnánk rá. Ott vannak aztán a mászkálós fejtörõk. A lányka gyakran segít nekünk, hogy merrefelé találhatjuk a dolgokat, de (lehet én vagyok csak ilyen hülye) mivel a térképen nincs feltüntetve, hogy mi hol van, valymi kevés segítséget jelent, s néha be kell járni az egész játékterületet hozzá, hogy eltaláljunk a megfelelõ helyre.
Az irányítás felettébb érdekes, és 1-2 órán keresztül szórakoztató is, de az elõbb említett küldetések teljesítése közben, mikor a hajó elejébõl a hátuljára kell másznunk s lámpáról lámpára irányítani nõt, csoda ha nem megy el a kedvünk az egész játéktól. Persze, értem én, hogy a történetbe nem illene bele egy röntgen szemû nõ aki bármilyen messzirõl meglátja a felvillanó lámpákat független attól, hogy szikla, betonfal fal vagy egy tank parkol elõtte. Kár, hogy nincs nála véletlen egy GPS, és nem elég koordinátákat mondani neki :).
A játék végétõl úgy érzem még elég messze vagyok, de már nyüstölöm pár órája. Mindent egybevetve nagyon örülök, hogy kipróbáltam a gammát ... minden kalandjátékõrültnek kötelezõ darab :).
UI: Fenntartom magamnak a jogot arra, hogy hülye legyek, s így lehetséges, hogy minden ami ebben a hozzászólásban áll színtiszta hülyeség :)