Ám jó, "vitázzunk". Az idõnek nincs sebessége. Folytonossága van, amit végtelenül kicsi pillanatokra bonthatnál le. Minden egyes, végtelenül kicsi idõintervallumhoz - gyak. pillanathoz - tartozik egy tér. Ez olyan, mintha egy térvektor skálázására megkérdeznéd, "mekkora a sebessége". Sebessége nem a rendszernek van, hanem a benne résztvevõknek.
"Azért a fénysebességet képzeljük, gondoljuk az elérhetetlen és átléphetetlennek, mert azzal érzékelünk leggyorsabban, ha nem lenne szemünk, mint fényérzékelõszervünk, akkor valószínû a hang sebesség lenne, amit maximálisnak gondolunk.
Ezért nem csoda, hogy azu okos emberek a tapasztalásaik és méréseik alapján képleteikbõl a fény maximalitását vezették le."
Nem mondom, hogy nem lehet igazad, de azért "gondoljuk" így, mert az emberi korlátainkkal gondolkodunk. Ha az anyagi testtel gondolkodok, mivel a legszûkebb korlátok határolják be a létezésemet, értelemszerûen oda állítok fel szabályokat. Cseszhetem, ha kijelentem, hogy "végtelen sebességgel haladhatok", ha az anyagi "láncom" nem engedi, csak a fényt.