Win nélkül meg a linux-on még mindig nem lenne csak konzol, esetleg egy IceWM-szintû szutyok. Merthogy verseny híjján nincs motiváció, motiváció hiányában pedig haladás. És ebben lényegében nem számít, hogy az Apple is profi GUI-t csinál, mert az Apple-t is a verseny motiválta, beleértve a piaci térnyerést is mint motivációs tényezõ, amit elsõsorban az MS-tõl (és az elején) az IBM-tõl féltett.
A linux pár évvel ezelõttig is totál lefosta a piaci helyzeteket. A nagy szar a palacsintában csak az, hogy ezzel a mentalitással csak éhendögleni lehet, mert abból senki nem kap elehetõ pénzt, hogy van 5-10000 hacker, aki be tud konfigolni egy rendszert (ezeknek a 80%-a pedig csak azért, mert õk fejlesztik az egyes részeit). Nyilvánvalóan szemléletváltásra volt szükség, a piaci keretek közti érvényesüléshez pedig meg kell húzni azt a határvonalat, ami alatt a termék eladhatatlan és ami fölött eladható, egy másikat pedig ami fölött mindenki számára egyértelmû, hogy van olyan képessége a rendszernek, ami többet nyújt mint a piac más résztvevõinek a terméke. Ugyanis egy OS ha szar, akkor se kell ha ingyen van. Fõleg mert az idõ pénz, egy szar rendszer pedig csak emészti az idõt és nem termel hasznot, csak kárt okoz. Szerencsésnek tartom, hogy ezt a felfogásbeli hibát észrevették, illetve hogy a valamirevalóbb distribeket ma már nagyobb vállalatok komoly muníciókkal támogatnak.