"De mint mondom amúgy a legjobb game, amivel mostanában találkoztam."
A KB valóban jó játék... remekül elhiteti veled, hogy te játszol, holott a végén rádöbbensz, hogy igazából szinte (!) minden elõre le van vajazva.
Miért? Gondolkodjunk.
- Fix ellenfelek, fix erõsséggel majdnem fix helyen kis mozgástérrel. Soha nem csökken és nem nõ a számuk, nem úgy mint a Heroesban.
- Fejlõdés? Fix ellenfelek, bár enyhén változó XP-t dobálnak, de pl. a skillek területén vagy tudsz elég rúnát szerezni vagy nem. Hiába vagy az adott régióban a legerõsebb, ha nincs rúna, nincs skill upgrade. Vagyis, ha bizonyos mennyiségû telepített ellent legyaktál, akkor érsz el a sztoriban/térképen olyan helyre ahol végre találsz rúnát. Ez az egész nagyon forgatókönyv szagú...
-Oltári magas vezetõi képességem és diplomáciám ellenére is fehér holló sûrûséggel akarnak csak hozzám csatlakozni, pedig szentéletû vagyok erõsen. Gyak. nem érzem a diplomáciai skill értelmét.
-Kezdetben a varázslatok /paplovag/ gyak. használhatatlanul nem érnek semmit. Hiába mesteri taktikus az ember, nagyon sokáig a játékban jellemzõen akkor is túlerõ dönt.
Hangosan nevettem azt hiszem az Akarat próbáján, amikor van 5-6 fõmágus külön szedve és szemben pár goblin, meg zombi, akik a program szerint erõsebben fizikálisan, de varázslatot nem használhatnak. Lássuk vajon ki nyer.
Még jó, hogy a varázslók... el sem lehet rontani, mert egy fõmágus HP-ja 80-90 talán, a sebzésük meg azért elég komoly, ráadásul távolról már felét leölik. Forgatókönyv ízû.
A Heroes-ban keményen kellett taktikázni... itt majom módra kell kajtatni az egységek után át 5 térképen, majd visszacaplatni az ellenhez legyakni, majd irány ismét tápolni.
Az ellen részérõl különösebb meglepetés gyak. soha nem ért. Nem úgy a Heroes-ban.