Örülök, hogy boldog vagy. Mindig is irigyeltem a hozzád hasonló embereket. Elég okosnak tûnsz, ennek ellenére mégis képes vagy tiszta szívbõl hinni. Az ilyen ember igazán szerencsésnek mondhatja magát.
Hogy kemény ateista lennék? Szerintem az ateista többnyire azt jelenti, hogy valaki nem hisz semmiben. Nem azért nem hiszek Istenben, mert nem látom, hanem mert a világképemnek nincs szüksége rá. Én látom magam körül a világot, megpróbálom kitalálni a törvényeit. Én abban hiszek, hogy a világban rend van, és minden azért történik, mert történnie kell. Pontosan, ahogy az órák, úgy követik egymást a korok is. Nem tudom, hogy ebbõl sejthetõ-e, de a lényeg, hogy az én hitem nem azon alapul, hogy valaki vigyáz ránk, hanem, hogy haladunk valahová, és nem véletlenszerûen történik mindez. Persze ez sem zárja ki Isten létét.
Nem tudom, hogy megjöhet-e valaha is a kedvem hozzá, mármint a valláshoz. Miután leszögeztem magamnak, hogy úgymond "el kell hagynom" Istent, egy rövid ideig még furcsa volt. Aztán megszoktam. Mint amikor valaki elmegy a családjától.