Nem tudom, én sosem hittem abban, hogy van bármilyen tudatos, állandó lény is. Sosem hittem semmi ilyesmiben, és még most sem igazán. Mégsem érzem, hogy bármi is hiányozna az életembõl (több baráton, meg egy barátnõn kívül jelenleg :) ). Mivel zenei sulikba jártam többször énekeltünk is templomba (Bazilikában is), tanultunk biblia ismeretet is suliban, mégsem fogott meg semmi sem.
Mostanában kezdtek érdekelni a vallások, sokat segített h mûvészet történetet tanultam (abból érettségiztem most), és néztem filózófiai mûsort (Világokon át), sok dokumentum filmet, agykontroll könyvet olvastam, stb..
Sajnos én is úgy érzem, hogy az Istenben való hit csak egy menekvés (elvágyódás ^^), hiszen természetes, hogy jobb abban a hitben élni, hogy van valaki aki vigyáz ránk, szeret mindenkit, és halálunk után örök boldogságban leszünk... :)
Ezek szerintem csak emberi álmodozások. Az emberi agy hihetetlen dolgokra képes ilyen téren, én is nagyon meglepõdtem miközben az agykontroll könyvet olvastam.
Abban sem hiszek, hogy a lelkem a sajátom. Azt sem lehet tudni, hogy van-e egyáltalán lélek, vagy mi is csak egy "kémiai folyamat" vagyunk, akiknek tudatuk van. A 2 lehetséges megoldás én szerintem a reinkarnáció (ha van lélek, és egy külön "erõ" amit nem látunk), a második pedig, hogy halál után eltûnünk és kész, elveszítjük tudatunkat.
A görög vallással kapcsolatban, én szerintem sosem hittek benne igazából, vagy legalábbis az általunk ismert formában nem. Most nem tudom, hogy kitõl származik írásben, de ha jól tudom kb. Kr.e. VIII-VI. században, korábban ez szájról szájra terjedt, így a történet az istenekrõl párszáz év alatt megváltozhattak :D A mûvészetben sem a hit megerõsítése volt a cél (lásd Akropolisz, mûvészeti stílusok egyesítése volt a fõ cél, reprezentatív céllal készült, Kr.e párszáz évvel).