Én akkor "vesztettem el" a hitem, mikor gyerekként rájöttem, hogy ha térdelek és imátkozok, bár megdícsérek a jámborságomért nem kapom meg amire szügségem van. Ellenben ha ugyanezt az energiát, arra használom, hogy felállok, és kõ kemény munkával megtaremtem magam számára ami kell, akkor jutok valamire. Tudom ez elég "eretnekül" hangzik, de nekem meggyõzõdésemmé vált az idõk folyamán, hogy a monoteista vallás egyik fõ vonulata a "ne gondolkodj, higy és tedd amit mondok". Ez szerintem a politeizmusnál nincs így, mert egyrészrõl sokkal inkább keret, mintsem nyomó (és nyomasztó) erõ, és mert sokkal inkább szimbolikus.