Ez szép és jó, de sajnos a gyakorlatban ez nem jön át. Számítógépes MMO játékokban (ha már cél az internetes játékok támogatása, talán ez is szempont) nincs nagy csapatszellem, mindenki önzõ módon rohan elõre, ha nem csak runolni akarsz, akkor sokszor csak magadra számíthatsz. Ha a képességeid egyoldalúak (pl. a Dio2 LOD-ban - igaz nem RPG, de hajaz rá - jól megfigyelhetõ az egysíkúsítás), akkor egymagadban nem boldogulsz, játékélmény = 0.
PvP-ben is teljesen más szempontok érvényesülnek mint PvM-ben (elõbbihez elég egy jól irányzott finger, utóbbiban sokkal fontosabb hogy ne kelljen minden sarkon aludni mágussal mert elfogyott a kevés spelled). Namost akkor melyikre egyensúlyozod ki a karaktereket? Tudom az eredeti D&D csapatjátékra épít, de a mai világban már nem ez van, a NWN persistent world játékosok is mindig panaszkodnak. Ami PVP-ben táp, az PvM-ben gyenge - és fordítva.
Sztem még mindig az AD&D volt legjobban ballanszolva, amire a legjobb érv hogy bár mágus fan vagyok, Baldurs Gateben mégis mindenkibõl volt 1-1 a csapatban, mert szükség volt rá, és jobban megérte mint +1 mágus. Valahogy ezt érzem egyre kevésbé a D&D 3 > 3.5 > 4.0 "fejlesztésekben".