Hamarosan én is cikket írok róla a honlapomon, de egyenlõre a pozítiv oldalát keresem még mindig, amit valószínúleg nem találok meg sajnos.
Azért tegyük hozzá, hogy JMJ, analóg "õskövület" masinákkal próbálta (volna) elkápráztatni a közönséget.
A közönség 95%-ka (aki már volt JMJ koncerten), nem erre számított, hogy néha a mester már a macskákat megszégyenítõ módón "kornyikáltassa" az analóg szintetizátorokat.
Nem beszélve róla, hogy V. tételnél a mester annyira belefeledkezett a fõ témára való improvizációba, hogy nem vette észre, hogy már rég szekvenciaváltás volt és a zenekar már rég a tétel következõ témáját játssza. Ekkor, kurtán furcsán, hirtelen a sor közepén abbahagyta a játékot majd átrohant a másik hangszerhez és igyekezett gyorsan bekapcsolódni az aktuális témába. (furcsa "baki")
Egyenlõre többet nem írok most errõl, viszont az tény és való, hogy az oxygene lemezeken, sok dallamos melódia található, amibõl a IV-est eljátszotta kétszer, ráadásul totál felejthetõ "verzióban"... A többirõl most nem nyilatkoznék. Ez nem az a JMJ koncert volt, amire sokan vártunk...