Akkor költészet, ha nem a politikáról szól, nem a csajozásról, nem a buliról, meg nem kisebbségi dolgokról - jelen esetben líráról beszélünk, ami definícióból kiindulva is személyes, szubjektív alkotás. Emellett persze az is befigyel, hogy harcos-megmondom a frankót féle líra még jó volt 1848-ban, ma már tollkoptatás, bárki leírja. Az egyéni fájdalmat és gondolatokat viszont nem. És ez az igazi líra.
Egyébként lehet valaki elnyögte már ezt, nem olvastam bele a topikba.