NWN 1-gyel játszottam egy jó daarbig. Toltam és toltam, aztán egyszer csak elegem lett belõle. Rájöttem, csak azért játszom a játékkal, hogy minél klafáb páncélom egm fegyverem legyen. Története nem fogott meg. Ott raktam le. Nekem ezek a Dio féle játékok nem jönnek be. Ha pihenésre vágyok akkor Passziánsz, Fekete özvegy vagy más.
Pedig az NWN multija nagyon jó ahogy hallottam és a single playeres tapasztalatokon alapulva marha jó kampányokat lehetne vele csinálni.
Mint ahogy a Vampire-nek is az volt szerintem az erõssége. és ahogy láttuk a Morrowindet és az oblit is az teszi jobbá.
Arcanum, uhh. Még azt se játszottam végig. Egy ponton, vagy talán az elején elfogy a varázsa, ha nem vagy hc rpg-s.
Nagyon komolyan felépített képzettségrendszer, viszont a harc kivitelezése otromba. Az utazások szinúgy unalmasak és a történetben komolyabb támpontod sincs egy darabig. Ez a Falloutoknál mûködött, de az Arcanumnál kevés volt. Pedig nagyon okosan és jól ki lett találva, de a hangulata sajnos nem lett az igazi. Nem kezdõ játékosnak ajánlott az biztos.
Egyébként mindenki annyira élteti a Baldur's Gate-et (köztük én is), pedig annyira nem nagy szám. Egy kicsit komolyabb hackslash lett az egész. Nyakon öntve D&D-s szabályokkal és cuccokkal, de intrika vagy rpg az nem túl sok. A tipikus, bugyuta szintet hozza. Ez persze szigorúan csak az elsõ részre vonatkozik, mivel a 2-vel még nem játszottam.
Ezen a téren a Torment már komolyabb kihívás intellektuálisan, de azért ott is figyelni kell a nagyobb csatáknál. Ott is megadatika többszöri végigjátszás lehetõsége, de nem tudom, hogy a játék közben mennyi szál változhat, változik meg, mennyi és milyen küldetéseket hagyunk ki/ nem kapunk meg.
Informatika és tudomány
