A passzív eutanázia az ún. halni hagyás. Lényege, hogy az elkövetõ passzív magatartást tanúsít, nem teszi meg azokat az intézkedéseket, beavatkozásokat, amelyekkel a sértett élete mesterségesen meghosszabbítható lenne, hanem hagyja, hogy annak betegsége, fejlõdési rendellenessége a beteg halálát okozza.
A passzív eutanázia megítélése egyes orvosi gyakorlat vonatkozásában merül fel. A technika mai fejlettsége mellett a sértett életét mesterségesen, akár hosszú idõn keresztül is fenn lehet tartani. Az orvos hitvallásának azonban alaptétele, hogy mindez a beteg hátrányára nem történhet, azaz, ilyen esetben - az erre vonatkozó rendelkezések betartása mellett - kikapcsolja a gépet. A Magyar Orvosi Kamara Etikai Bizottsága szerint ez a cselekmény nem minõsül jogellenes mulasztásnak, hanem a gyógyítás kompetenciájában tartozó döntésnek, ezért büntetõjogi szempontból sem értékelhetõ.
Az aktív eutanázia az ún. halálba segítés. Ebben az esetben az elkövetõ részérõl egy tevõleges, aktív magatartás jelenik meg, amelynek célja, hogy mesterségesen felgyorsítja a halálos eredményt kiváltó folyamatokat, azaz lerövidíti a sértett számára jelentõs fájdalommal járó idõszakot.
A büntetõjog oldaláról az aktív eutanázia körében a narkotikumok alkalmazásával kapcsolatos aggály vetõdik fel. A narkotikumok a szenvedés enyhítését szolgálják, ezért - szigorú feltételek mellett - beadásuk az orvos számára kötelesség. Ha azonban a beadott mennyiség már nem fejti ki a hatást, az adagot növelni kell, amely azonban - a szervezetre gyakorolt egyéb hatások eredményeként - egyben maga is sietteti a halálos eredmény bekövetkeztét. Ennek ellenére a büntetõjog ezt nem tekinti aktív eutanáziának, az orvos cselekményének jogellenességét ugyanis kizárja hivatásbeli kötelezettsége, valamint a kezeléssel szükségszerûen együtt járó, megengedett kockázat. Minden más esetben az aktív eutanázia bûncselekménynek, azaz szándékos emberölésnek minõsül.
A beteg joga az eutanáziához
A betegek önrendelkezési jogát az Egészségügyrõl szóló 1997. évi CLIV. törvény jelentõsen korlátozza.
Az aktív euthanasia lehetõségét teljes mértékben kizárja. Így a súlyosan beteg, nagy szenvedésekkel küzdõ ember sem kérheti más személy segítségét abban, hogy haldoklásának utolsó szakaszán átsegítsék.
A passzív eutanázia körébe tartozik az életfenntartó vagy életmentõ beavatkozások visszautasításának kérdése. E tekintetben az Egészségügyrõl szóló törvény korlátozza a gyógyíthatatlan betegek önrendelkezési jogát, ugyanis kimondja, hogy az életmentõ vagy életfenntartó beavatkozások visszautasítására csak akkor van joga, ha a betegség az orvostudomány mindenkori állása szerint gyógyíthatatlan, és rövid idõn belül a beteg halálához vezet.
én végsõ stádiumban lévõ gyógyíthatatlan betegségeknél engedélyezném. hivatkoznék az emberhez méltó életre való jogra, szerintem ez fontosabb mint amire az orvos felesküdött.. hiába is találnának fel gyorsan valami új módszert, az olyan drága lenne mint az ûrturizmus kb...