"Az a helyzet, hogy nem tudok semmi konkrétat: itthon lehetséges-e az, hogyha a beteg kéri, akkor átsegíthessék õt a másvilágra, vagy sem?"
Nincs nálam a büntetõjog könyvem (ha hülyeséget írok javítsatok ki, de akár majd utána is nézhetek), de ami megmaradt bennem a témában: ma Magyarországon mind az aktív eutanázia (tevéssel halálba segítés) mind a passzív eutanázia (nem teszik meg az életbenmaradáshoz szükséges intézkedéseket) szándékos emberölésnek minõsül. Ez viszont nem zárja ki azt, hogy adott esetben a kórházban visszautasítsd az orvosi kezelést, de valami olyasmit mondott anno a tanárom, hogy gyakorlatilag ez annyira meg van nehezítve (többlépcsõs rendszer, orvosi szakbizottság véleményezése, stb), hogy szinte lehetetlen.
Azért azt tudni kell, hogy a büntetõjog szerint az emberi élet a szülési tolófájdalmak megkezdõdésétõl az agyhalálig tart, azaz: klinikai halál esetén (amikor még visszafordítható az állapot) az ember élõnek számít, agyhalál esetén (amikor az agysejtek visszafordíthatatlanul "pusztulni" kezdenek) már nem, így utóbbi esetén engedélyezett az életbentartáshoz szükséges gépek lekapcsolása (merthogy a jog szerint már nem él)
Ami még ide tartozhat, az az, hogy halálos beteg esetén az orvos kötelezettségei (életben tartás - szenvedés enyhítése) összeütközésbe kerülnek, így elvileg az orvos dönthet úgy, hogy a halálos beteg kezelése során a fájdalomcsillapításra helyezi a hangsúlyt, még akkor is ha ez a beteg életét adott esetben megrövidítheti (de ez nem egyenlõ azzal, hogy bead neki egy hektoliter morfiumot)