Nos, számukra evidens, hogy élnek az élethez való jogukkal, és kinyilvánítják, hogy semmilyen körülmények között nem avatkozhatnak az életükbe ilyen módon. Persze értem, hogy attól még erkölcsi fenntartásaik lesznek affelõl, hogy más ettõl még megteszi.
Viszont még így is amondó vagyok, hogy akinek nyomós és alátámasztható oka van rá, jogilag lehetõvé kellene(? kérdõjellel, persze :) ) az eutanáziát. Végsõsoron az "önrendelkezés" nem az élettel kellene, hogy záródjon, de kezdõdjön. Azaz: "akarok-e élni?" Természetes persze, hogy csak és kizárólag annak engedélyezném, aki számára szinte biztosan bezárult minden lehetõség az életben. (Azaz ne öngyilkos-paradicsom legyen ez a lehetõség, azért azt ne keverjük bele. Amúgy meg, aki nagyon akarja, az úgyis megöli magát, ettõl függetlenül. Csak kevésbé "méltósággal", már ha lehet ilyent mondani egyátalán. Magyarországon amúgy is errõl eléggé "jó" statisztika van...) De annak van értelme, hogy a szenvedéseit minél inkább meghosszabbítsuk, csak mert "élnie KELL"?
Igazából ez, végiggondolva a dolgot, kinek lehet érdeke?