Sosem voltam rasszista, vagy bármi módon megkülönböztetõ. Sõt, a vallással is így vagyok, mindenki abban hisz otthon, amiben akar. Élhet fényen, vagy hihet istenben, vagy ha úgy tetszik, egy fába. Felõlem buzi is lehet, az sem érdekel, amíg nem megy az utcára hirdetni és velem nem kezd ki. Egyszóval mindenki olyan és azt csinál, amit akar, de van egy határ...
A cigányokkal sem volt igazán komolyabb, személyes bajom és ahogy sokunknak, még talán pozitív tapasztalatom is volt, de - és most õszinte leszek - kezd kicsit erõs lenni, amit megengednek maguknak "emberek". Elsõsorban a cigányok azok, akik felasszák' az agyam, de, sajnos egyre több a gyökér a magyarok között is. Egyre jobban azt érzem, hogy húznom kell innen, ebbõl a szemétteleprõl, ebbõl a fertõbõl.
Konkrétumot nem sorolok, mert annyi van, de sztem mindneki naponta többet is tudna kapásból belökni, ami sérti, bosszantja, vagy csak szimplán a nyugodt életét buzerálja...
Egyszóval egyre szemetebb itt az élet és lassan én érzem magam kisebbségnek, aki próbál normálisan, amennyire lehet becsületesen, nyugodtan, vidáman élni, és próbálnám a kislányomat normális világnézetre nevelni, de itt nem lehet. Nem lehet, mert mit lát az utcán? Cigányokat, akik azt tesznek, amit akarnak. Magyarokat, akik azt hiszik, övék az ország, õvé az út, az utca, a világ és te egy senki vagy, már akkor is, ha ránézel. Degenerált fiatalokat, akik még hírbõl sem ismerik a tiszteletet, akik divatmajmok, emos, meg istentudja' milyen irányzatot követve kinyírják magukat.