Ismerem ezeket az érzéseket, velem is megtörténnek nap mint nap, de úgy látszik ezt a feladatot kaptuk, ez a mi leckénk, ezt kell jól felmondani! Nem születik mindenki hõsnek, és ezt nem is lehet elvárni mindenkitõl, de van egy pont ami után már nem lehet tovább hátrálni, és érvénybe lép az aláírásom. Sokszor elég, amikor csak nyugodt erõt mutat az ember, és bizony néha az asztalra kell csapni, hogy eddig, és ne tovább!
Egyébként pedig mindenhol ugyanaz a szar van... csak másképpen nyilvánul meg...