Attól még, hogy van amikor olyan, az nem azt jelenti, hogy az is.
A kvantummechanika jelenlegi modelljei perturbáció számítás nevû matematikai eljáráson alapulnak, kis különbség kis változást eredményeznek. Csakhogy a dinamikus nem lineáris rendszerekre (káosz rendszerekre) az ellenkezõje a jellemzõ: kis különbségek, nagy változásokat okozhatnak. Mellesleg a szuperhúr elméletek nem tartalmazzák a perturbációszámítás módszerét, a kiszámíthatóságuk is ezért olyan mint a káoszrendszereké. Csak maximális pontossággal kimért paraméterek alapján tudjuk majd kiválasztani azt a lehetséges modellt, ami a mi univerzumunkat is jellemzi. Másrészt ha a világ ezen a szinten gyakorlatilag egy dinamikus nem lineáris rendszer és az egyensúlya mondhatni látszlagos, akkor bárki bármennyit is eszküszik a nem létezõ nobeldíjára bizony most készülünk elkövetni egy olyan kísérletet, mint pl egy éve amikor pár önkéntesnek az állatkísérletek után az immunrendszerüket szuperstimuláló anyagokat adtak be. Õk úgyan éppen hogy túlélték ki tudja milyen egészségkárosodással, de pl a gyógyszergyártó cég azóta csõdbe is ment meg ilyenek. De hogy frappánsabb legyek: vajon miért nem ismertek a robbanóanyagokkal nem sikeresen kísérletezõ feltalálók nevei?