Hát igen, minden kicsi esztétikai érzékkel is megáldott emberke drukkol, hogy az ugynevezett standard modell valahogy végre beégjen, hogy vulgárisan fejezzen ki magam. Ha így nézzük akkor viszont a legnagyobb ciki az lenne, hogy hiába építették meg, nem találnak semmi egetrengetõt.
Mondjuk ettõl nem kell félni, mert valamelyik kísérleti fizikus szavaival élve egy ilyen részecskegyorsítóban végzett ütköztetés kb olyan mint amikor egy szemeteskukát feldöntenek. A detektorokból jövõ infók hosszas feldolgozása után tudják csak megmondani, hogy a sok micsodában benne volt-e valami bigmeknek is a maradványa vagy azért még egy kukát fel kell borítani.
Másrészt nem tudom mennyt javult a helyzet, de egyszerûen olyan rengeteg info jön ki az ütköztetés során a detektorokból, hogy eleve szelektálni kell ahhoz, hogy a mai számítás technikai képességünkkel is feldolgozzuk. Szal ha innen nézzük, hogy építünk egy bazi gépet a standard modellre alapozva, detektorokat, feldolgozó rendszert szintén a satndard modellre alapozva, akkor a legnagyobb ciki, az lenne, hogy egyszerûen semmi ujjat nem látnánk. Elõször lehet hogy azt mondanák, hogy nem elég nagy az energia, és már kezdenék is építeni a mégnagyobb ketyerét. De mi van ha csak azt látjuk, amit látni akarunk!?