NEXUS6, erre van egy szép példabeszéd John Gribbin valamelyik könyvében:
Adott egy márványkocka. Tömör, egyetlen repedés sincs rajta. És akkor jön valaki, és azt mondja, ebben a kockában egy emberi fej van. Nyilvánvaló képtelenség. Erre õ fog egy vésõt, meg egy kalapácsot, és kiderül róla hogy szobrász. És szépen levési a felesleges részeket a kockáról, és a munkája végeredményeként ott áll elöttünk az emberi fej.
Persze a példa sántít, hiszen a fej továbbra is márványból van. De talán érthetõ a párhuzam.
Mert ugyebár a koppenhágai értelmezés szerint semmi sem létezik, amíg meg nem figyeljük.(erõsen leegyszerûsítve) Mi van, ha az elektronok-protonok-kvarkok-mezonok-bozonok-kvarkok, és így tovább, egészen addig nem jobban létezõ dolgok, mint az emberfej a kockában, amíg létre nem hozzuk (és meg nem figyeljük) õket.
Persze mondhatjuk, hogy egy atomot sokkal egyszerûbb elektronra és protonra bontani, mint bármi másra. De ezt eredményezheti az is, hogy csak ezekhez van "vésõnk"...