Másrészt a kvantummechanika alapvetõen egy párhuzamos idõsikok alkotta multiverzumot ír le. Ha azt mondod, hogy a valószínûségek az érzékelés/döntéskor válnak valósággá az is igaz, de lehet, hogy az még inkább, hogy a képzetes valószínûségi tengely valójában a kvantumok más idõsíkokban történõ viselkedését, megjelenését jelenti.
Egy ilyen rendszerben lehetõség van az akár idõben történõ visszautazésra, meg mindenre. A rendszer szempontjából viszont látszólagosan mindíg érvényesül a kauzalitás, mert a rendszer szempontjából nem csak a valósnak elfogadott, a multból a jövõbe mutató oksági folyamatok a meghatározóak, hanem az az identitás, amit a multiverzumban elfoglalt helye jelent, és amit a számunkra jövõben lejátszódó események is befolyásolnak. Az agy viszont az identitást egy a multban gyökerezõ kauzalitási folyamatra fordítja. Nem azért mert ez a valóság, hanem mert ebben hiszünk.
A kauzalitás szent tehenét viszont a makrofizika nem meri lemészárolni, pedig a kvantummechanika már megtette.
Informatika és tudomány
