"Az adatok tehát azt mutatják, hogy a szimbolikus numerikus képességekhez képest létezik egy nem verbális, szemantikus reprezentáció, amely a számok feldolgozását segíti. Azonban nem csak egy segédeszközr1l van szó, amely filogenetikai maradvány, és amely id1nként segíti az aritmetikai feladatok megoldását, hanem mintha a számok megértésének, a számfogalom lehorgonyzásának eszköze is lenne. Jól mutatják ezt azok az agysérülések, amelyek következtében számolási zavarok jelennek meg. Az egyik híres szerzett diszkalkuliás beteg egy szállodatulajdonos, aki egy stroke következtében elvesztette a számolási képességét. A sérülés következtében a beteg a kett1t sem „látta” számolási eljárás nélkül, csak 4-ig tudta kiválasztani két szám közül a nagyobbat, nem tudta a számokkal kapcsolatos szemantikus ismereteket (pl. hány kereke van egy autónak – a megoldáshoz el kellett képzelnie egy autót,
és végigmondani az egy-kett1-három-négy mondókát), nem tudta megmondani az id1t, vagy nem tudott a jó buszra felszállni. Y volt az egyik legsúlyosabb ismert eset. Mindeközben nem sérült a nyelvi képesség, a rövid távú memória, az epizodikus vagy szemantikus emlékezet
(hasonló esetek összefoglalásához jó forrás Butterworth, 1999). A feltételezett mentális számegyenes szerepét tovább finomítják azok a kett1s disszociációk, ahol vagy csak a közelít, számolás, a nagyságrendek becslése vagy csak a pontos, verbális ismeretek
sérülnek: el1bbi az analóg mennyiség rendszer, utóbbi a verbális rendszer kiesésével magyarázhatók (Dehaene, 2003; ennek kísérleti és nem sérüléses reprodukcióját lásd Dehaene és mtsai, 1999). A feltételezett mentális számegyenes sérülésekor rendre alsó parietális sérülést találtak, amit a képalkotó eljárások pontosítottak."