Én ugyanezt írtam le. :) A lényeg az hogy míg pl. egy 166GB-os vagy egy 334GB-os tányérra rendelkezõ vinyó esetén a lemeztányér adatsûrûsége a duplájára nõt, ezzel lineárisan duplózott a kapacitása. De a olvasási sebességére ilyen(lineáris növekedést produkáló) hatást ez az adatsûrûség növekedés nem gyakorol.
Ha egy 166GB-os tányérra rendelkezõ winyót lineárisan végigolvasol akkor pl. a Samsung T166-os esetén ~66MB/s körüli átlagsebeség jön ki. Ha egy 334GB-os SP1-es olvasol végig lineárisan akkor az átlagsebesség úgy ~78MB/s. A növekedés mértéke messze nem lináris, hanem csak 18%-os mértékû. De egy általános merevlemez használatot szimuláló bechmark esetén ez a külünbség már csak 9%-ra olvad, hisz gyakorlati használat során ritka a folyamatos szekvenciális lemezelérés. A fej pozícionálásának ideje pedig nem igazán gyorsul ami visszaveti az általános teljesítmény. Szóval alkalmazás típustól függõen 10-20%-nál nagyobb arányú gyorsulást nem igazán lehet elérni, ami messze nincs lineáris arányban a lemeztányér kapacitásának duplázódásával.
Hosszútávon szemlélve ezt a folyamat elég lehangoló eredményt szül. Ha az ember visszatekint arra hogy mondjuk az elmúlt egy évtized alatt hányszorosára nõtt a merevlemezek kapacitása és ezzel párhuzamosan hogy nõtt a sebességük, akkor elég látványos lesz a két növekedés közötti differencia. És ezen a jõvõben sem lehet igazán változtatni, ez a technológia sajátosságaiból ered.
Az SSD jellegû adattárak eseténben viszont ez a két arány egészen máshogy alakul, ott a sebesség is igen jól növelhetõ a kapacitás arányában. A flash alapú SSD-knél pár éven belül realizálódhat egy a HDD-nél egy nagyságrenddel nagyobb adatátviteli sebesség. Késõbbiekben más technológiákat alkalmazó SSD-nél, pl. flash helyett p-ram ez a sebesség még tovább fokozható, akár 2-3 nagyságrenddel magasabb értékre.
Informatika és tudomány
