Magának a hitnek a dogmái azok, amiket nem lehet tudományosan komolyan venni. Definícióból adódik: dogma az olyan kinyilatkoztatás, amit igaznak tartunk, fel sem tételezzük róla, hogy hamis lehet, és nem vizsgáljuk.
A lélek ilyen. A csakra ilyen. A chi ilyen. Isten is ilyen.
Minden érvrendszer, ami ezekbõl a dogmákból indul ki, vagy ezek "mûködésére" vonatkozólag nyilatkozik, az következésképp valótlan.
Ezért nem számít, hogy mit mondott a dalai láma a szívcsakráról(csak hogy visszatérjünk az elõzõ témához). Tudományos szempontból, objektív tények szemszögébõl nem mondott semmit, csak hangosan áramlott a tüdejébõl a levegõ.
Ezt felhasználni egy tudományos érvelésben vagy óriási hiba, vagy tudatos demagógia.