Teljesen mindegy, hogy egy tudós az elismert eredményein KÍVÜL mit gondolt vagy hitt. Amit a tudományos munkásságán belül elért, azért tiszteljük.
De ez nem jelenti azt, hogy minden szava szent, és hogy minden gondolata színigaz.
Ez van.
Tekntélyelv nem érv egy tudományos vitában.
Lassan bemutattátok már az összes érvelési hibát. Gyakorlatilag csak ilyenekbõl áll az érvrendszeretek.
Várjunk csak, volt már:
argumentum ad hominem (személyeskedés) (biztos valami kisebbség vagyok, illetve a stílusom)
argumentum ad verecundiam (tekintélyre hivatkozás) (dalai láma azt mondta, hogy:...;, meg Max Planck azt mondta, hogy:...)
ignoratio elenchi (irreleváns érv) (deja vu)
argumentum ad populum (közvéleményre hivatkozás) (mennyi õsünk hitte azt, hogy Attilától származik)
argumentum ad temperantiam (mérsékletre való hivatkozás, „arany középút”) (másik topikban a haverotok a "nincs tudomány hit nélkül" tételével)
wishful thinking (vágyvezérelt vagy vágyelvû gondolkodás) (Isten, túlvilág)
szalmabábérvelés(amit a tudósokról képzeltek)
téves analógia
és ok-okozati hibák tömkelege.
Ezek mind nem bizonyítják az igazatokat, ellenben nagyon könnyen felismerhetõek. Titeket ilyen rohadt csúnyán bepaliztak, és tényleg elhiszitek, hogy ezek a dolgok alátámasztják azt, amit mondtok? Ez esetben rettentõen sajnállak titeket, nagyon-nagyon csúnyán rá fogtok baszni egyszer az életben, gyakorlatilag ezen hamis érveket használva veletek BÁRMIT meg lehet etetni.
Ha meg tudjátok, hogy ezek használhatatlan érvek, akkor most szólok, hogy én is tudom. Sõt, most már azok is, akik csak követik a vitát.