Mivel megismerem a saját szavaim, ezért gondolom ez nekem szól... :)
"Te úgy tekintesz a tudományra, mintha valami vallás lenne, amiben hinni kell. Pedig ha valami be van bizonyítva, akkor ha hiszel benne, ha nem, akkor az úgy van."
Ez nem így van! A tudományra én úgy tekintek, ami rendkívül fontos és hasznos, de nem kizárólagos. Ennyi... :)
"2 évvel ezelõtt felhoztad, hogy apukádat homeopátiás kezeléssel gyógyították meg.
Tudva, hogy: "A homeopátia placebohatáson túli hatásosságát a tudományos és klinikai tények nem támasztják alá."
Kérdésem: A homeopátiás kezelés minden esetben sikerrel jár (feltételezve, hogy a "kezelés" során semmilyen hibát nem követnek el)?
Ha (ate esetedben) apukád nem gyógyult volna meg a kezelés után, akkor is hinnél benne?"
Ehhez hozzá tartozik, hogy apu esetében semmiféleképpen nem beszélhetünk placebo hatásról. Az õ prosztatarákját úgy gyógyította meg egy ilyen "guru", hogy nemes egyszerûséggel csináltatott vele egy méregtelenítõ kúrát, majd a Flavin7 nevezetû magyar "gyógyszerrel" itatta hónapokon át úgy, hogy azt az õ által meghatározott idõpontban ( hajnal 3-5, délután 3-5 ) kellett nagy dózisban innia. Ehhez társult még heti 1-2 alkalom bioptron lámpás kezelés. Ennyi.
Apu végig kételkedett az egészben, mert azt hitte majd pár hét alatt meggyógyul... ennek ellenére végig csinálta a kúrát, majd az egyik orvosi kontrollon, amikor bevitte a friss leleteket közölték vele, hogy a lelet negatív... az orvos hebegett habogott, majd megkérdezte, hogy melyik gyógyszert szedte? Amikor Apu közölte, hogy a doki által felírt gyógyszereket nem szedte, hanem egy ilyen "guru" utasításait követte, az orvos a lelet ellenére nekiállt üvöltözni vele, hogy miképpen képzeli ezt, hogy lehet ilyen felelõtlen! Mindezt, a negatív lelet ellenére!
Szerencsére Apu azóta is jól van...
De, hogy az utolsó kérdésre is válaszoljak, úgy érzem ez nem hit kérdése. Ha nem sikerült volna, akkor is pozitívan állnék ehhez a kérdéskörhöz, mert segített Anyun, ( nyirokmirigy ) és segített rajtam. ( Migrén ) Anyut szintén mûteni akarták, velem közölték, hogy, ha fáj a fejem szedjek gyógyszert...
Viszont ezen orvosokkal szembeni negatív élmény sem váltotta ki belõlem azt, hogy ne higgyek az orvosokban, vagy lenézzem õket. A sebészek például egyszerûen zsenik a szememben... elképesztõ, hogy mikre képesek... a belgyógyászat viszont zsákutca... egyszerûen képtelenek felfogni, hogy az emberi szervezet egy egész, ahol minden összefügg mindennel... amíg darabokra bontva vizsgálják, és kezelik az embert, nem is lesz igazi áttörés...
"Bocs, ha ezzel megbántottalak. no offense."
Teljesen korrekt, kulturált kérdés volt! Ezeknek lenne létjogosultsága egy fórumban! Sajnos már ott tartunk, hogy ezt külön kiemelve meg kell köszönnöm!