Ostobaság lenne ezért engem irigyelni, vagy kritizálni, bántani. Ez az "irigység" abból ered, hogy önmagukkal van "bajuk", nem velem. Ahogyan ezt megfogalmaztad, az azt jelenti, hogy az a bajuk, hogy ezeken a területeken õk nem tudnak, vagy akarnak ilyenek lenni (nyitottak, kitartóak) minek vetítenék ezt ki rám irigykedés, beszólás formában? Attól, hogy engem kritizálnának még nem szûnne meg a problémájuk magukkal...Nemtom érthetõ-e, hogy gondolom. Sztem az ilyen fajta irigység csak kivetítése annak, hogy az egyén magával elégedetlen, alapvetõen nem az irigyelt emberrel van gondja. Ostobaságnak tartom. Önismerettel, önkritikával megakadályozható.