Ez nagyon igaz, az editorokkal még technológiag is olyat tesz le az asztalra mint semmi más, az "egysejtûtõl galaktikus birodalomig" körítés is az egyik legepikusabb amit el lehet képzelni, és még erre jön rá az az ötféle játékmenet.
Az a baj, hogy aki a stratégiai játékok palettájának teljes ismeretében ül le pl. a törzsi fázis elé, az bezony nem fogja végiggondolni hogy ez igazából a játéknak mekkora szegmense, csak ösztönösen a Warcrafthoz hasonlítja, miközben a normális átlagember csak egy fejezetet lát, amiben õsember-lények csépelik egymást, a cselekmény adott szakaszától elvárhatóan, és ez szórakosztató. (fõleg ha saját, nagy gonddal kialakított lényed van saját történelemmel)
A másik baj az hogy az emberek, ha csak tesztelés céljából ülnek le egy játékhoz, azonosítják az egyszerûséget a primitivitással, és a túlbonyolítottságot a tartalmas fejlettséggel.
Nagyon szórakoztató lehet egy játék úgy hogy nem próbál belefojtani a milliónyi ficsõrbe, és van hogy egy játék legnagyobb hibája éppen az hogy nem tudod hova kapkodj a sok menü, zsúfolásig tömött inventory, és raklapnyi támadástípus között.