Ha nem így lett volna és a repülõgép becsapódása + az égõ kerozin hõje meggyengítette volna a szerkezetet, akkor eltörött volna derékban ( a becsapódás helyénél) a torony. De nem ez történt. Az épület szépen függõlegesen önmagába roskadt.
Ahhoz, hogy derékba törjön, az kellett volna, hogy az egyik oldalon elnyírjanak minden tartóoszlopot, ekkor valóban keresztirányba dõlt volna le a becsapódás feletti rész az alátámasztás megszûnése miatt (a tartóoszlopok függõleges irányú, és nem hajlító irányú igénybevételre méretezték).
A WTC esetén a becsapódás pont középre sikerült mindkét esetben, átnyírva a külsõ tartóoszlopokat, és meggyengítve a középsõ magot. Egyik oldalon sem végeztek teljes szélességben munkát.
Innentõl kezdve az, hogy mikor dõl össze, attól függ, hogy a szerkezet mikor enged a tömeg nyomásának, ami függõleges irányú volt. Tehát pont úgy dõlt össze, ahogy ilyen szituációban várható volt.
Az tévedés, hogy egy meggyengült szerkezet automatikusan egybõl megroppan, összetörik, összedõl. Alapvetõen minden részelemet túlméreteznek bizonyos szintig. Ez a biztonsági tartalék, ha egy-egy részelemet kiveszünk, akkor a többi képes átvenni a plusz terhelést. Egy bizonyos szintig. Ha ezt a szintet X értékkel túllépjük, az anyag elkezd 'fáradni', és enged. Eltörik, összedõl. Ahhoz, hogy az X érték egybõl hatást fejtsen ki, jelentõsen túl kell lépnünk az elõre méretezett terhelést.
Ez esetben a két gép mindkét torony esetében olyan károkat okozott, amely még nem volt elég a szerkezet egybõl való összedõléséhez, de már meggyengítette annyira, hogy ne legyen képes a végtelenségig elviselni a terhelést.
Ehhez jött még a tûz károkozása. Az, hogy valami X fokon ég, nem jelenti azt, hogy ha valamit, ami Y fokon olvad, lelocsolunk vele, és meggyújtjuk, akkor ha X > Y akkor az adott anyag egybõl elolvad.
Ennek legegyszerûbb példája a jég és a melegítés. Ahhoz nem elég 0°C feletti hõmérséklet, hogy a jég egybõl elolvadjon, hiába 0°C az olvadáspontja...
(a fentiek rossz, lyukas memóriámból elõcsalinkázott mechanikai, metallurgiai és anyagtechnikai órák tananyagából fakadó emlékekre épül, ha valahol hibáztam benne, kérem javítson ki valaki)
Valahol olvastam, annó gondoltak egy ilyen baleset bekövetkezésére a tervezõk (hogy egy az óceán felõl jövõ repülõgép beleütközhet) és igen, a gép beleütközése nem rendítette meg a tornyot
Ezt anno már az NWO topicban kitárgyaltuk ha jól rémlik. A torony tervezése idején valóban felvetették a lehetõséget, és végeztek számításokat. A számítás alapjául egy Boeing 707-es szolgált (az akkori kor legnagyobb utasszállító repülõgépe), ami még méret és tömegadatiban sem tér el jelentõsen - ám a sebességet mintegy 360km/h-ban állapították meg, mivel úgy vélték, hogy egy gép leszállás közben ütközhet csak a toronynak, márpedig ennél nagyobb sebességet ez a manõver nem indokol. Az õ számításaik szerint a gép a külsõ acélváznak adta volna át a mozgási energiáját, a belsõ magot már nem érte volna károsodás.
A toronyba csapódó gépek viszont csaknem kétszer nagyobb sebességgel repültek - ez pedig exponenciálisan növekvõen nagyobb becsapódási energiát is jelent. A gépek így mindkét esetben megrongálták a belsõ teherviselõ magot is.
Szerinted mennyi idõ alatt ég el a szabad levegõn egy telitankolt repülõgépre való kerozin?
Relatíve rövid idõ alatt, 10-20 perc függõen a körülményektõl (mekkora területen ég, milyen szélviszonyok vannak, stb.)
Ha robban, mekkora területre terjed? Mekkora hõt fejleszt? Mennyi ideig?
A kerozin leginkább a gázolajra emlékeztet ebbõl a szempontból (gyakorlatilag egy tiszta gázolaj), ég, és nem robban.