A kanadaiak a II.Vh után csak két 'saját' gépet terveztek, ill. gyártottak. A CF-100 Canuck és a prototípus szintre jutott CF-105 Arrow. Itt csak a CF-105-ösrõl lehet szó. A Kanadai TV még az 1980-as évek elején készített egy dokumentum filmet a CF-105-ösrõl, ami úgymond megnyitotta az 'Arrow-mítoszt'. Ebben a dok.filmben nem említik a sem a B-47-es kölcsöngépet, sem a gép hatalmas költségei miatti problémákat, sem a Sparrow II. és az Astra technikai akadályait, sem az elhúzódó fejlesztést. A dokumentum film fellángolása odáig jutott, hogy egy két részes televízióra szánt film is készült, dramatizált változatban, ez a 'Sebesen mint a nyíl' címû alkotás, Dan Aykroydal a fõszerepben (õ játszotta Crawford Gordon-t, az Avro teljhatalmú urát). Utóbbi behozott olyan dolgokat is, minthogy az amerikaiak akarták az Arrow vesztét, és olyan ferdítéseket is bevetett, hogy meghamisították a tesztrepülések adatait. A film ugyan szórakoztató volt, de tele volt hibákkal, például hogy az Avro mérnökei találták ki a "darázsderék" megoldást (tömören: a nagy sebességû repülésnél fontos, hogy a gép egész hosszában lehetõleg egyenletes legyen a gép keresztmetszeti ellenállása. Ez a szárnyaknál ugyebár nagyobb lesz, hiszen a törzs keresztmetszetéhez hozzáadódik a szárnyaké is. Hogy ezt kiküszöböljék, a törzs elkeskenyedik a szárnyak vonalában, így a gép ellenállása jóval kisebb lesz a hagyományos gépekhez képest), amit valójában elõttük talált ki egy bizonyos Richard Whitcomb nevû mérnök, és ez a megoldás megjelent már az amerikai F-102-esen is.
. Ebben említették, hogy ez a gép (amit nem rendszeresítettek, néhány prototípus készült el) jobb volt akkor, mint a sokkal késõbbi F-15. (és olcsóbb is volt, több terhet tudott szállítani, jobban manõverezett, stb... tehát az USA repülõgépgyártóknak betett volna, de Kanada kis ország, nem is engedték, hogy saját maga megoldja a saját védelmét, pedig képesek lennének rá, de a politika beleugatott)
Elõször is, nem volt olcsóbb. Sõt. A fejlesztése felemésztette a Kanadai védelmi minisztérium csaknem teljes költségvetését. A Kanadai haditengerészet kénytelen volt lemondani flottájának modernizálásáról, mert a légierõ elõnyt élvezett a feltételezett szovjet bombázóveszély miatt, és az erre szánt CF-105 fejlesztésre kellett átcsoportosítani a pénzt.
A több terhet képes szállítani sem igaz. Az Avro CF-105 Mk.2 tervezett fegyverterhelése 4 Sparrow II. és 4 AIM-4 lett volna. A Sparrow II. maximum 400kg-os lehetett volna (de sose készült el még protopéldánya sem), az AIM-4 Falcon tömege 54kg-ról indult, az utolsó verzió 66kg-ot nyomott. Az utolsó fegyverterhelési 'csomag' 2db AIM-2 Genie (373kg darabonként) és 4db AIM-4 Falcon (legyen 66kg). Látható, hogy a fegyverterhelés még jó indulattal is csak két tonna körül mozoghat.
A jobban manõverezik megint megbukik. Már csak elég ránézni a két gépre. Az Avro gépét láthatóan arra tervezték, hogy nagy sebességet érjen el. A jó manõverezõképesség erõsen valószínûtlen egy ilyen gép esetén. A manõverezõ légiharcot már csak azért sem igazán vehették figyelembe tervezéskor, mert alapvetõen bombázók ellen szánták. A cél tehát az volt, hogy gyorsan tudjon az ellenséges bombázó gépeket elérni, és azokat lelõni. A bombázó gépek ellen a manõverezõ képesség nem oszt, nem szoroz...
Az F-15-ös ezzel szemben egy elfogó vadászgép. Azt a célt szolgálja, hogy kivívja a légtér felett az uralmat, leküzdve az ellenséges vadászgépeket és adott esetben a bombázókat is.
Az USA repülõgépgyártásának végképpen nem tehetett volna be. Az amerikai szemlélet az volt, hogy amerika amerikai gépeket és fegyvereket használ. Ez az 1950-es és 60-as években olyannyira megkérdõjelezhetetlen volt, hogy ha egy nem amerikai cég megpróbálkozott egy tenderen elindulni, akkor ott gáncsolták el, ahol tudták. Lásd még az FN FAL esetét az amerikai kézifegyver tenderen.
Az nem vitás, hogy a CF-105-ös egy impresszív gép volt a maga idejében. Ha tudta volna hozni azokat a célokat, amiket kitûztek elé, akkor talán a maga idejében tényleg a legjobb gép lehetett volna. De túl sok volt az a mágikus ha. Ha az Iroquois valóban képes nyújtani azokat a teljesítmény adatokat, ha az Astra tûzvezetõ rendszer és radar tényleg olyan képességekkel bírt volna, ha a Sparrow II. program képes lett volna egy olyan légiharc rakétát prezentálni 1959-re, ami gyakorlatilag ugyanarra képes, mint az AIM-120 AMRAAM jó negyes századdal késõbb.
Az esszenciális ha mégis ott bukott meg, hogy Kanada képtelen volt egyedül finanszírozni egy ilyen összetett és drága programot. Az akkori idõkben pedig a legtöbb ország úgy volt vele, hogy a saját vadászgép programját dédelgette, így kívülrõl nem is remélhetett igazán segítõ kezet. Az USA-nak ott voltak az F-102, F-105, F-105 és F-106 programja, a franciáknak a Dassault Mirage III., az angoloknál a BAC Lightning, Gloster Javelin, stb.
Noha sokszor tényleg a politika tett keresztbe egy ígéretes gép karrierjének, especiel a CF-105 Arrow nem tartozik ezek közé.
Informatika és tudomány
