Felhívom a figyelmet hogy az alábbiak kizárólag a kérdés társadalmi és személyre vonatkozó hatásairól szólnak, nem a technikai megvalósításról. Aki azt hiszi hogy az alábbi linkek bármelyikén található anyagnak az lesz a célja hogy bemutassa hogyan lehet "energiát nyerni a semmibõl", az rossz hozzászólást olvasgat. És akkor most a reakcióm maga:
Nem célom hogy bármirõl is meggyõzzelek, de ha megengeded ajánlok egy írást amelyben viszonylag részletesen ki van fejtve egy konkrét érintett által hogy hogy is van az, hogy nem tudja megvetni a lábát az aki olyasmit talál fel ami üzleti/politikai/hatalmi érdekeket sért. Az ajánlott oldalakon rengeteg szöveg van. Ezeket végigolvasni idõ és fáradtság, tudom jól. Ezért csak akkor állj neki a kérdéssel foglalkozni, ha tényleg érdekel, és hajlandó vagy kutatni kicsit. Egyszeru" válasz semmilyen kérdésre nincs, így sehol nem fogsz olyan 1 mondatos összefoglalót találni ami rávilágít arra hogy mirõl van szó. Vagy másképp fogalmazva: ha nem próbálod meg magad megérteni, hogy mirõl beszélünk, és azt várod hogy valaki meggyõzzön, akkor szerintem rosszul állsz a kérdéshez. Ha valaki mégis meggyõzni próbálna, az szintén rosszul áll a dolgokhoz. És ha sikerülni is bárkinek meggyõznie téged, akkor azzal semmivel sem kerültünk elõrébb. Mert nem olyan emberekre van szükség akik meggyõzhetõek...
Én most Wade Frazier oldaláról ajánlok anyagokat. Több helyen is ír a témához kapcsolódó dolgokat, de talán a következõket érdemes végigolvasni:
Az egész Dennis-sel kapcsolatos történetet sokan sokféleképp kritizálják. A kritikusoknak ajánlom elõször a következõ oldal elolvasását, hátha pár kérdésre választ kapnak: Dennis Lee, His Critics and the "Skeptics"
Végül most kivételesen õszinte leszek és felhívom a figyelmet arra hogy: vigyázat, csapdát állítok:
Az egyik írás utolsó mondatai a következõek, ami szerintem nagyon jól összefoglalja a lényeget:
The reason we do not have free energy, cancer cures and the like is because not enough people care enough. It is that simple.
Azzal kapcsolatban, hogy mi történik azokkal akik azok közé tartoznak akiket a nehézségek ellenére nem hagy hidegen a téma és megpróbálnak változtatni a dolgok menetén, Frazier így fogalmaz az egyik írása végén:
Seeing countless lives wrecked by the Big Boys as they play their “rule in hell” game, while “average people” have eagerly performed most of their dirty work, was a nightmare. I engaged in some activism after the USA invaded Iraq, but it was disappointing. Finding people who can actively pursue free energy in today’s environment is virtually impossible. I have gradually emerged from my seclusion, and appeared on a radio show in March 2008. I may do other shows, but for now I am attempting to initiate a conversation that might become fruitful.
I have been writing technical business documents since I resumed my career in 2003, and I may direct my improved writings skills toward editing my site, beginning with re-editing this essay in July 2008, but I am in no hurry.
Today, humanity stands on the abyss’s edge, but one man can only do so much, and I am slowly learning to relinquish my expectations and accept whatever lies ahead. I seek the quiet life, but the low-level activism that I may engage in could complicate matters.
A fentiek lényege: az ember könnyen belefárad a küzdelembe, és fõleg ahogy egyre idõsebb lesz, semmi másra nem vágyik már, mint nyugodt évekre élete végéig. Ebbõl talán megérthetõ, hogy miért vannak olyan kevesen, akik egyáltalán megpróbálják az egészet. Az út nehéz. Errõl részletesebben is ír valamelyik írásában, de most nem találom hogy melyikben.
Informatika és tudomány
