A Meyer-féle vízbontásnál ketté kell választani a dolgokat.
A rezgéssel szétválasztott oxigén és hidrogén gáz a cél.
A rendszerbe (a vízbe) csak annyi plusz energiát viszünk be, h az amúgy is rezgõ atomok elég messze kerüljenek egymástól, h a kötés megszakadjon közöttük.
Szétrázáskor nincs melegedés.
Összeolvadáskor (mikor is a hidrogén oxidálódik) viszont nagyon melegszik, és ez a hõenergia sokszorosa a szétválasztási energiának.
Hasonló, mint a hõszivattyú. Kisebb energia befektetéssel nagyobb energiájú folyamatot váltunk ki.
Tehát nekünk nem kell pluszként belevinni a szétbontási energiát, mert a víz egy bizonyos rezgéssel könnyen szétbontható elemeire, és az elemek egyesüléskor hõt adnak le.
Míg 100% nincs eldöntve, h 1db elektron mennyi fotont tud magából kisugározni, addig nem tudhatjuk azt sem, hogy ugyanazok a hidrogén és oxigén atomok mennyiszer tudnak egyesüléskor hõt leadni, mikor is elbontáskor nem közlünk velük hõenergiát, csak rezgést.