De ahogy Hoz_Hun is írta, az elsõ résznek is voltak elõnyei: ott sokkal jobban rákoncentráltál a gyilkosságokra, mert arról szólt az egész felvezetése, és tényleg a "monoton mellékküldetések" azért kellettek, hogy felderítsd, mikor kell lecsapnod, kaptál térképet az õrökrõl, tippeket, hogy honnan közelíts, stb. Az más kérdés, hogy a játék nem követelte meg, hogy használd ezeket az ismereteket, de jobban bele tudtad élni magad, hogy te egy kivülálló, magányos gyilkos vagy. :D
Én imádtam azt is. A 2 játékmenete annyiban más, amennyiben Ezio is egy teljesen más karakter, mint Altair. Meg látszik, hogy sokkal nagyobb stáb dolgozott rajta, tényleg nincsenek copy+paste megoldások, mint a "generikus templom" az elsõben, meg a hírnökök is többféle szöveget nyomnak. Meg persze több a tennivaló is, az biztos, hogy jobban "le tudja kötni magát az ember". Viszont az a hátránya is megvan, hogy a "nagy gyilkosságok" is eléggé generikus missziók, nem emelkednek ki a játékmenetbõl, mint az elsõben.