Éppen nem régiben beszélgettem egy barátommal aki megszálottan hitt ebben az egészben, messzemenõ részletekig, hogy a lelkek fejletségétõl függ a színük, blabla. Váltig állította, hogy õ nem "hisz" mert ez tudomány. Nem is volt hajlandó meghallgatni az ellenvéleményt. Nem mondom, hogy részben nem tartom elképzelhetõnek az egészet, de túl sok minden szól ellene. Már eleve ahogyan az ellenzõkhöz hozzáállnak. Azt állítják, hogy mindenféle lökött hívõk vagyunk, ezzel is próbálják magukat tudományosnak tüntetni. Közben szó sincs "jaj a csúnya Sátán bácsi elviszi a lelked" témákról. Volt szerencsém jelen lenni egy hipnózison, ahol egy barátnõm többek között arra kereste a választ, hogy miért is fél betegesen a vérvételtõl. Persze valójában ÉN félek ettõl, de kiváncsiságból meg akartuk tudni, mi lesz, ha kamuzunk kicsit. Elõször is, a "doktornõ" elég kedves, szimpi fazon volt, megengedte, hogy én is jelen legyek. Õszintén szólva semmi értelme nem volt az egésznek, azt leszámítva, hogy egy valag pénzt dobtunk ki. Ahogy azok is, akik megveszik az állítólagos bizonyítékot könyv formájában arra, hogy a halál után nincs vége, nem nyiffanunk ki. Vagy ne adj Isten, miért ne legyenek öngyilkosak.
Érdekes, hogy a többség átlag ember mindíg átlagon felüli sztorikról számol be. Senki sem volt parasztnéni elõzõ életében. Az pedig a legkevésbé sem igaz, hogy olyasmirõl számolnak be, amirõl nem tudhatnak. Legfeljebb, amirõl azt hiszik ! hogy nem tudnak. Soha életemben nem tanultam Japánul, mégis álmodtam már japánul. Miért? Mert a halántéklebenyünk, ami a hosszú távú memóriánkért felel van olyan jó, hogy hihetetlen mennyiségû dolgot tároljon el, amit az utcán, a tévében, stb. hallunk, aztán elõ sem keveredik onnan. Bizonyára többünkkel elõfordult már, hogy váratlan szituban elszóltuk magunkat valamilyen nyelven. A Biblia ezt nyelveken való szólásnak nevezi és ez rá az egyetlen tudományos magyarázat. Hogy jön ez ide? A hipnózisok alatt kimutatták, hogy a vizsgált alanyoknak éppen a halántéklebenye a legaktívabb. Szóval vagy a hosszú távú memóriánkból szedjük elõ a sztorit, vagy a lebenyünkbe bújnak be a szép fejlett lila lelkecskék. A másik említésre méltó ellenérv (megjegyezném olvastam ennél jobbakat is, de ezek voltak amiken magamtól kezdtem gondolkodni és elsõre nem nagy nevû tudósoktól hallottam), szóval a másik ellenérvem, hogy a hipnózis alatt lévõket többnyire irányított kérdésekkel célozzák. Amennyiben feltesznek egy kérdést a hipnózisban levõnek, a vizsgálatok ezt is bebizonyították, és ezt a lélekvándorlás pártiak is elismerték, az onnan fog kiindulni a válaszadásnál, hogy a kérdés alapfeltevése igaz. Például ha azt kérdezem, hogyan ízlett a fagylalt? Akkor az alapfeltevés az, hogy ettünk fagylaltot. Ilyenkor a páciens akár evett akár nem, el fogja mesélni, milyen volt, akár részletesen is, volt aki egészen a csokiöntetig elment! Illetve még egy utolsó lábjegyzet, érdekes, hogy a "nagynevû" "tudósaik" mind névtelenek voltak és senki sem ismerte el a munkásságukat amíg el nem kezdtek foglalkozni a témával ami bizonyos körökben hírnevet és megélhetést is hozott nekik.
Ettõl függetlenül, hogy egy állati nagy népbutításnak tartom az egész maszlagot, vannak benne részletek, amik igenis érdekesek, és talán még hihetõek is. Kár, hogy bebukták amikor nyilvánosságra került az elsõ videó ahol összegyûjtötték azokat az embereket, akik az elõzõ életükbeli évszámra, lakcímükre, egyéb dologra, ami alapján lenyomozhatóvá vált az "elõzõ élet" emlékeztek. Egyik közülük váltig állította, hogy a Baker str. 221 alatt élt. Aki ebbõl nem értette, hová akarok kilyukadni szégyelje magát, és vegyen pár Doyle regényt.