Kolléga előttem egész jól megfogalmazta azt a kérdést kérdésed kapcsán, ami bennem is felmerült..
Elmélkedni persze lehet ilyesmin. Mondjuk "tudatlan rabszolgák" vagyunk mind. Kik hol depisnek, hol vidámnak érezzük magunkat "uraink és parancsolóink" kénye-kedve szerint azt hihetvén, hogy van szabad akaratunk, van szabad döntésünk életünk felett. Persze abban is "mi dönthetünk" hiszünk e felsőbb hatalomban, vagy teremtő erőben, Istenben.
Ekkor ugye saját boldogságunk felett is mi rendelkezünk? Illetve csak azt hisszük, hogy boldogok vagyunk, de valójában nem is. Az igazság olyan szörnyű és baljós eredeti létezésünk céljáról, hogy fel sem foghatjuk...
Tegyük fel: így van. És? Mi a megoldás? Azt hisszük, hogy tehetünk bármit is ellene miközben semmit?
Nincs is megoldás? Akkor már jobb is, ha legalább boldog tudatlanságban élünk. Ez esetben felesleges is bármin is agyalnunk ezzel kapcsolatosan. Neked is.
Vagy van megoldás? Az tök jó! Ugyanis az azt bizonyítja, hogy bármi is az, okosabbak és intelligensebbek vagyunk mint "rabszolgatartóink"..
Szóval valójában mindig az ember győz, bármi is az igazság ezzel kapcsolatosan