Minden éremnek két oldala van. Ugyanúgy ahogy felvázoltad a sötét oldalunkat, van egy jó oldalunk is.
A negatív oldalunkat a félelmeink irányítják. A hiányzó tudást a földönkívüli élőlényekről tudattalan előítéleteinkkel, prekoncepcióinkkal pótoljuk. A pozitív oldalunkat pedig a reményeinkkel és a hitünkkel töltjük meg. Ki Istenben hisz, ki meg Istenekben (lásd. az egykori egyiptomiakat), ki pedig idegen intelligencia beavatkozásban az evolúciónkba. Persze sziklaszilárd tények nélkül. Ezért is nevezzük hitnek, feltételezésnek, kinek melyik elnevezés a szimpatikusabb.
Vannak kutyák, akik megtanulnak életet menteni is akár. Vagy saját "vau" nyelvükön énekelni. Ugyanakkor képesek emberi szavakat felismerni.
Labdát kérsz, azt hozza. Csontot kérsz, akkor meg azt. A macskoszok már keményebb diók. Ők akaratosak és makacsok. És ha sokáig nyeszteted őket, simán belédkarmolnak, hogy hagyd már békén őket..
A földönkívülieknek nem kell tőlünk semmi. Ahogy nekünk se a kutyáktól.
Illetve talán valami mégis: szeretet, béke és törődés.
Biztos vagyok benne, hogy ez bármilyen intelligens idegen intelligenciában is fellelhető.
Mert az élet nélkülözhetetlen velejárói. A csecsemő is eltorzult világképet formál magában ha nem kap szeretetet.
Lehet, bele is halna. Később felnőve mind társakat keresünk magunk mellé. Mert társas lények vagyunk. Ha nem sikerül, magányunkhoz depresszió is társulhat.
De ha megtaláljuk a békét önmagunkban, társainkban és bárhol a világon, az mindennél felemelőbb.
Amikor boldogok vagyunk, kicsit a Teremtőink (vagy Teremtőnk) is bennünk él/nek, velünk örül/nek.
Ahogy mi is tudunk örülni, amikor kihajt az elültetett virágunk..