", a bolygónk központúságában való bizonyosság viszont már az akkori tudományos eredmény."
A geocentrikus világkép megalkotója minden bizonnyal az i. e. VI. században élt Anaximandrosz volt, aki a Földet hatalmas, alacsony és széles hengernek képzelte, amely a levegőben lebeg és örök égi tűz veszi körül. Szerinte az égitestek nem léteznek fizikai valóságként, hanem ezt a tüzet látjuk egy, a Föld körül keringő tüzes kerék résein át bevilágítani. A tüzes kerék mozgásával magyarázhatóvá vált az égitestek látszólagos pályája. Hasonló intuitív, ám konkrét megfigyelések híján filozófiai spekulációnak számító elméletet dolgozott ki Anaximenész is, aki szerint az égbolt egy, a Földet mint középpontot körülvevő forgó kristálygömb, a csillagok pedig a kristálygömbbe vert szögek.
Ehhez kerestek egy matematikai modellt. De ettől ez még ezt nem tekintjük tudománynak, vagy tudományos tévedésnek. Még egyszer mondom, hátha végre megérted, ez a filozofálgatás, ezós, vallási gondolkodás nem volt tudományos, csak nevében. Az nem volt mai értelembe vett tudomány, amit két háromszáz éve, ezen a néven műveltek. Te összemosod a MÁT a MÚLTTAL, pedig két (több) különböző módszert takar a tudomány. Lehet így is játszani, hogy homokba dugod a fejed, és mantrázod ezt, de attól még nem ugyanaz.