A helyzet az, hogy nagyon is összemérhetõ a kettõ. A kezdetben, 1983-ban, a CIA mintegy 10.000 tonnányi fegyvert és lõszert juttatott el az Afgán felkelõkhöz, plusz jelentõs pénzösszeget, hogy megszerezze a támogatást a Pakisztáni háttérhez is. A csúcs 1987-ben volt, ekkor hozzávetõleg 87.000 tonnányi fegyvert és felszerelést szállítottak le. 1985-tõl a CIA mûholdképeket osztott meg a helyszínen lévõ tanácsadóival, és ezek alapján dolgozták ki a rajtaütéseket.
Az, hogy látványosabb eszközök nem került oda (vadászgépek és harckocsik), még nem jelenti azt, hogy az USA kevésbé segítette az Afgánokat. Az Afgánok nem tudták volna rendesen használni a vadászgépeket, nem voltak megfelelõ alapképzettséggel bíró pilótáik és szakembereik. Nem voltak normális reptereik. Továbbá feltehetõen az amerikaiak tisztában voltak vele, hogy ha lettek volna is, a jelentõs szovjet fölény miatt vica-versa történik a Vietnami háború, tehát sokszoros gyõzelem/veszteség arányt könyvelhettek volna csak el. Mindezt pedig magas költségek mellett, tehát sok pénzért cserébe kis haszon. Ezért döntöttek az olcsóbb, egyszerûbb és az adott körülményekhez jobban megfelelõ MANPADS és AAA gépágyúk mellett.