Irak sok okból nem igazán tekinthetõ komoly esetnek. Elõször is alapvetõen elcseszett védelmi stratégia. Nem számoltak a Szaudi területrõl érkezõ támadással. Ennek része mûholdas felderítés és felderítõgépek alkalmazásának a teljes hiánya. Szinte nulla volt az elektronikai hadviselés terén a képességük, amire azért a szovjetek ügyeltek, még Magyarországnak is voltak Mi-8PP helikopterei. Továbbá a normális vezetés hiányát bizonyítja, hogy egyetlen összehangolt Iraki légi hadmûvelet sem történt. Egyetlen egy sem. Ellenben jelentõs mennyiségû gépük nemes egyszerûséggel átmenekült Iránba, az elsõ komolyabb támadás hírére.
Pozitívumként egyedül az iraki MiG-25-ösök két szép megmozdulása volt ott, amelyek még ilyen helyzetben is csúnyán otthagyták az F-15-ösöket, és mindent, amit azok ki tudtak rájuk lõni.
Én nem építenék várat abból, amit a NATO az iraki és a szerbiai légi harcokban tapasztalt. Ezek nem hasonlíthatóak össze a szovjet éra csúcsával.